2016. szeptember 10., szombat

Kirándulás

Pfhhhuuuuu! Ez aztán a nap!Hajnalban keltünk, hogy odaérjünk estig...és most nagyon tele vagyok...és fáradt is...Zzzzzzzz...... De kezdjük is az elejétől.
 Tegnap este alig bírtam elaludni az izgalomtól, csak egy bökkenő volt.... ma 3kor keltünk. És el kellett készülni a hajnali 4es indulásra. Szerencsére nem sokan késtek.
 4:20kor elindultunk. Én Bess mellett foglaltam helyet. Egyikünk sem vágyott alvásra, ezért elővettük a telefonjainkat, és mutogattunk egymásnak mindenfélét. Fél óra múltán mindketten betettük a zenét a fülünkbe. Mielőtt átléptük volna a határt megálltunk egy szünetre, ez kb. 20 percet foglalt magába. A határátkelés nem sok időt vett igénybe, mikor ez megtörtént suhanhattunk is az 1. program felé, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Tereza Stoicaval, aki el is kezdte a feladatát. Egy gyors körbetekintés után visszaszálltunk a buszra, és utaztunk tovább.
 Mivel a buszon vegyes évfolyamba járó gyerekek vannak, Yellow a közelemben volt, és egyszer meghallottam, hogy rólam beszél.
   -Szép lány, csak ne lenne olyan félénk....
   -Lehet, hogy azt hiszi, hogy tetszik neked...
 Erre beállt a csönd. Nem reagált semmit Yellow, ebből arra is következtethettem, hogy az állítás fordítottja igaz, de egyszer csak kitört belőle a nevetés. Nem is tudom, hogy ez rosszul esett-e, vagy jól. Szerencsére nem kellett ezen sokat gondolkodnom, mert Bess megrázott. Felébresztve a kábulatból.
   -Sky! Úgy elgondolkodtál valamin, bocsi muszáj volt...csak.... megakartam kérdezni, hogy hoztál-e valami kártyát, amivel elfoglalhatjuk magunkat.
   -Bocsi nem.
   -... Megkérdezhetem min gondolkodtál annyira?
   -... Semmin...-vágtam túl gyorsan.- Úgy értem semmi érdekesen...-korrigáltam, bár az arckifejezése nem árulkodott arról, hogy ezt el is hiszi, de nem firtatta tovább.
 Közeledtünk a Király-hágóhoz.Előtte megtekinthettük a Tordai-hasadékot. Szép látványt nyújtott, majd felmentünk a Király-hágóra, sokat fotóztam. És a zenét is sokszor raktam be. Estefelé egy vendéglőben láttak el minket vacsorával. Majdnem mindent megettem...mármint a töltött káposztából. A többiek pedig nagyon csodálkoztak, mert nem hitték, hogy én ennyit bírok enni.
 A szállásra pedig még egy is utazás után értünk. Ahol megint kaptunk vacsorát. Én olyan emberes adagokat ettem, hogy csak na! Egy pici ebből, egy pici abból.

                                                                     ***

Másnap a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz mentünk. Ott vettem egy kis emléket. De más nem igazán történt.

                                                                     ***

 A harmadik napon helyben maradtunk. Pár utcával arrébb borvizet szereztünk, majd felmásztunk a Kissomlyóra, ott pihentünk egy darabig, ellehettünk. Fotót készítettünk. Aki akart a Nagysomlyóra is felmehetett. Én vállalkoztam. Felfele szereztem két járó botot, mellyel könnyebben a tetőre jutottam. Fenn volt egy kilátó, ezzel is úgy voltak a tanárok, hogy aki akar felmehet alapon felküldtek minket. Én sajnos a 4 emeletből csak a 3.ig jutottam, aztán meg azt mondták felesleges felmennem. Mindegy is. Elindultam a talaj felé. Viszonylag gyorsan leértem. Lenn észre vettük, hogy nem is lett volna szabad felmenni. Most már nem számít, mert megtettük. X'D
  Elindultunk lefelé a Nagysomlyóról, bár elég meredek volt az út. És hát...fura érzést keltett bennem Yellow közelsége is. Pluszban hallgattam mit beszélnek, s a hangja bizsergéssel töltött el. "Bár én is ott lehetnék a társaságukban..."-gondoltam. Sekkor történt az, hogy nem figyeltem, megbotlottam, és elestem, rá a nagy kövekre, ezután minden elsötétült.
 A legelső kép amit láttam, az Yellowwa aggódó arca volt, amint fölém hajolt.
   -Jól vagy?-kérdezte aggódva.
   -I...igen...-nyögtem, és megpróbáltam felülni, s  rögtön fájdalom nyilallt a tarkómba. Majdnem visszaestem a kövekre a fájdalomtól, de Yellowwa megtartotta a fejem, és a térdére hajtotta. Ezek a mozdulatok, olyan jól esőek voltak, hogy beleszédültem. Vagy ez a fájdalom volt? Nem tudom.-Hol... vannak a thöbbiek?
   -Elmentek szólni valamelyik tanárnak.
   -De..jól vagyok!
   -Nem...nem vagy jól...az előbb is majdnem újra lefejelted a köveket, ha nem vagyok itt...-nem folytatja.-Tulajdonképpen, hogy csináltad?
   -Mit?
   -Hogyan estél ekkorát?
   -Hát...-elvörösödöm.-Nem is tudom...talán elgondolkodtam egy kicsit...
   -Vagy hallgatóztál.-Egészíti ki a mondatom-Igazam van?-a tekintetem elárulhatja, hogy rá hibázott, mert elmosolyodik.
   -Jól van...jól van...bevallom hallgatóztam...és nem figyeltem a kövekre...
   -Ejnye...ejnye...tudod, hogy nem szabad hallgatózni?-dorgál vigyorogva.
 Én kicsit felemelem e fejem, hogy bár fejjel  lefelé, de a szemébe nézhessek, ő lenéz rám. A tekintetünk találkozik, egymásra mosolygunk, s így maradunk percekig. A pillanatnak az érkező segítség vet véget, s gyorsan elnézünk máshová, nehogy valaki észre vegye. Remélem nem vörösödtem bele annyira a pillantásába.
 A tanár kérésére Yellow felkapott, és kézben vitt le a maradék úton. A fejem még eléggé fájt, ezért a Kissomlyóról támogatva kísért le. A szálláson is bevitt a szobámba,és befektetett az ágyba, majd amikor indulni készült elkaptam a karját.
   -Ne menj..-nyögtem.
   -Csak hozok egy kis inni.-mondta, mire elengedtem. Nem tudom mennyi ideig lehetett kint, de nem emlékszem, hogy mikor jöhetett vissza, mert elaludtam. Csak arra emlékszem, hogy amikor kinyitottam a szemem a gyönyörű barna szemeit pillantottam meg, mellyel aggódóan figyel.
   -Szia! Kipihented magad?-kérdezte kedvesen.
   -Igen, asszem.-válaszoltam álmos hangon.-El..kell..mennem hajat mosni.-mondtam, leginkább magamnak.
 Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, megmostam a hajam. Megszárítottam annyira a hajam, hogy ne csöpögjön, de hagytam, hogy a vállamra omoljon és hűsítsen.Felvettem a rózsaszín farmerom a kék ujjatlanom, és rá egy rózsaszín inget, amit felhajtottam a könyökömig. A smink csak szempilla spirálból állt az arcomra pedig alapozót tettem.
 Kiléptem a fürdőszobából, Yellow a szobában várt.
   -Egy pár percre bezárkózik és más emberként lép ki onnan... Hogy van ez?-viccelődött.
   -A fürdőszoba csodákra képes!-jelentettem ki, és elnevettem magam, de hirtelen fájdalom hasított a fejembe. Mire odakaptam a kezem, és összeszorítottam a szemem, hátha enyhül a fájdalom.
   -Jól vagy??-kérdezte aggódva Yellow. Pár másodperc múlva már nem annyira fájt a fejem.
   -Most már igen...
   -Nem sokára kezdődik a tánc...lemegyünk?
   -Egy pillanat.-bevettem a fájdalomcsillapítót, és indulhattunk is. Lementünk a csűrbe, és ott táncoltak a többiek, engem pedig minél távolabb a zenétől leültetett Yellow, majd mellém ült. Egy ideig néztük a táncot, majd mikor a páros táncok következtek Yellow a fülembe súgott:
   -Ha nem fáj a fejed táncolsz velem?
   -Szívesen.-ahogy kimondtam a választ a kezét máris felém tartotta, én pedig belehelyeztem a sajátom. Elkezdünk csárdásozni, s forgásban kötöttünk ki. Elkezdtem szédülni.
   -Szédülök...-suttogtam neki.
 Egy kör múlva irányt váltott. Majd irányítás alapján körbe mentünk páronként. Jól leizzadtam, mivel nem fogtam össze a hajam. Mikor vége lett, megköszönte a táncot, és újra megfogta a kezem.
   -Nem fáj a fejed?
   -Egy kicsit kezd...
   -Fel akarsz menni?
   -Nem is tudom..maradjunk egy kicsit kint, egyik este kijöttem, mert nem tudtam aludni, és találtam egy gyönyörű helyet. Gyere!-húztam magammal. Mikor megérkeztünk a cél helyre körbe néztem. A Hold pont úgy világított, hogy egy hely olyan volt, mintha reflektor fényben lenne. Oda leültünk, én rádőltem Y vállára, és ott ültünk csendben.

                                                                     ***

 Reggel egy ismeretlen helyen ébredtem. Körül néztem, majd megakadt a szemem egy testen, mely a földön feküdt. A test tulajdonosa voltaképp Yellow volt. Felkeltem odamentem mellé, a hasogató fájdalommal ami a fejemet célozta meg nem törődtem. Leguggoltam, és megsimítottam a karját.
   _Yellow...-suttogtam. De ő csak mordult egy, felém fordult. Ahogy rájött, hogy én vagyok ott kipattant a szeme.
   -Sky. Hogy vagy? Fáj még a fejed?
   -Hát..fejfájással guggoltam le, de ha nem mozdulok egész jó.
   -Az nem jó..Hát...valahogy ki kell bírnom a mai napot... Ha mással nem, majd fájdalomcsillapítókkal.

                                                                  ***

Túl éltem a tegnapi napot...most pedig a buszon ülök. Yellow mellém ült, így Beth valami hülye mellé került...annyira sajnálom, de most nem erre kéne gondolnom, hanem arra, hogy a személy, aki mellettem van miért is ült pont ide. Ha megkérdezem, az bunkóság, de ha nem szólok hozzá, az még nagyobb...
   -Öhm...-kezdtem bele.
   _Igen?-fordult felém.
   -Köszi..., hogy ott maradtál velem, és...vi...vigyáztál rám az esésem után...
   -Ez természetes, bárki megtette volna...
   -De te tetted meg.-vágtam rá.
Rám mosolygott. Majd kihalászott a táskájából egy laptopot, gondolom a sajátját.
   -Nézünk valamit?
   -Mit?
   -Nem tudom...My Hope 2. évad 2. rész?
   -Meg van neked?
   -Persze, gondoltam letöltöm, hogy megnézzem valamelyik nap, de egyedül nem akartam. Akkor nézzük?
   -Még szép!-mosolyogtam.
 Elkezdtük nézni, de volt egy megálló a vége előtt. Csak egy fénykép, WC és mentünk tovább. A megálló után elkezdett fájni a fejem, de nem törődtem vele úgy gondoltam majd elmúlik.
De nem, hogy nem múlt el, rosszabbodott, szerencsémre Yellow átkarolt, és enyhítette az érzést. A sorozat rész végére el is fáradtam, de nagyon. Mivel Yellow továbbra is ölelt rádőltem a vállára, és elaludtam.

2016. augusztus 7., vasárnap

Augusztusi különkiadás


Úgy is nyár van, utolsó hónap úgy gondoltam valami ilyesmit írok ebbe a kiadásba.
 Jó szórakozást!

  Átlagos nyári napnak indult ez az életemben. Amíg a szüleim be nem jelentették, hogy lemegyünk a Balcsira, én először nem akartam menni. De:
   -Hozhatod a barátnődet, hogy is hívják..?
   -Skyla. És nem a barátnőm, csak haver.
   -Pedig nagyon illetek egymáshoz.
   -Anya...
   -Jó befejeztem..., akkor, ha Skyla akar jönni, nyugodtan jöhet. Amúgy is csak elpasszolgatják ide-oda a szülei, akkor meg...
   -Jó..megjegyeztem. Amúgy hány napra megyünk?
   -A hétvégére.
   -Ha...esetleg Skyla is jön...akkor...néha eljárhatunk egyedül....?
 Először azt hittem nem engedi meg.
   -Hhhh...ha Skyla is jön.-mosolygott rám

                                                                     ***

Később úgy is találkoztunk Skylaval, ezért úgy döntöttem, hogy személyesen tudatom vele a hírt. Azt beszéltük meg, hogy érte megyek így időben elindultam, hogy odaérjek. Amikor kopogtam senki sem szólt ki. Újra kopogtam:
   -Sky! Ha itt vagy szólj!-de semmi.-Skyla!!
 Már indultam volna, amikor eszembe jutott, hogy telefonon is tudok szólni neki.
  "Sky! Itt vagyok előttetek, ahol megbeszéltük.
                                  Y"
 Küldés... Elküldve
 Nemsokára érkezik a válsz:
   "Yellow! Hol vagy? Itt állok a házunk előtt, de sehol sem látlak."
                                   S"
  "Itt állok...a ...bakker...ez másik utca. Máris megyek, egy utcányira vagyok onnan Sietek!"

  Futó lépésben közeledek Skylaékhoz.
   -Bocs a késésért, azt hittem jó helyen vagyok.-hadarom.
   -Semmi baj. Akkor megyünk?
   -Menjünk.
 Egy darabig sétálgattunk, míg gondoltam mehetnénk a parkba, tehát arra vettem az irányt. Megláttam egy üres padot egy fa alatt. Úgy gondoltam...tökéletes lesz. Oda vezettem Sky-t.
   -Nos...itt jó lesz....
   -Igen, remek kilátás nyílik a park legszebb részeire.-viccelődött.-De miért is vagyunk itt?
   -Csak úgy... meg azért...hogy...megkérdezzem....
   -Igen?
   -Hogyeljönnélevelünkbalatonranyaralni?  -hadartam. Skyla pedig megkukult, ezért kénytelen voltam megszólalni.-Ha nem akarsz nem kell...csak egy ötlet.
   -Ki mondta, hogy nem akarok? Ez a legnagyszerűbb, ami történhet velem!-kiáltotta,aztán a nyakamba ugrott. Én pedig ahogy ő is engem magamhoz szorítottam.
  "Köszönöm Istenem, hogy nem utasította vissza."-gondoltam hálásan.
   -És mikor mennénk, és meddig, és hova?
   -Holnap mennék, sajnos csak a hétvégére maradnák, és Zamárdiba.-válaszoltam sorban..
   -Köszönöm, hogy gondoltál rám! És nem kell itt senyvednem akár csak a hétvégére is.-jelentette ki, és egy puszit nyomott az arcomra.

                                                                      ***

 Másnap hajnalban /pénteken/ már mind a négyünk össze volt pakolva, indulásra készen álltam a szobámban.
  "Vajon mindenem meg van? Nem hagyok itthon semmit?.."-tűnődtem el gondolatban.
   -Yellowwa! Indulnunk kell, nehogy megvárassuk a barátnődet!-kiabált be anya.
   -Máris megyek!-kiáltottak, s egy gyors körültekintés után leoltottam a lámpát, és kimentem. Kint az autó csomagtartója majdnem tel volt, a maradék hely Sky cuccainak maradt. Beszálltam a kocsiba az anyós ülés mögé. És indulhattunk is Sky-ért. Apa leparkolt Skylaék előtt, ahol Sky/, mint akit kidobtak/ csomagostul várt minket. Amint meglátott minket elindult a kocsi felé.
   -Sziasztok!-köszönt.
   -Szia kedves! Mindannyian örülünk, hogy velünk tartasz. De szerintem ennek Yellow örül a legjobban.-csipkelődött velem.
   -Anya!?
   -Tudom, tudom...meg sem szólaltam.
 Sky mellém telepedett, még úgy is láttam, hogy mosolyog, hogy majd lecsukódtak a szemeim, és nem volt még teljesen világos.
 Ezért finoman megcsíptem. Erre felém kapta a fejét. Én intettem, hogy maradjon csöndben, elővettem a telefonom.
  "Nem mosolygunk rajtam..."
  "De igen!😊"
  "😒"
  "Most mi van?"
  "Semmi....fáradt vok"
  "Én is.."
  "Mennyit aludtál?"
  "Nem sokat...alig bírtam lehunyni a szemem, túlságosan izgatott voltam."
  "Én is."
  "Szerintem megpróbálok aludni!"
  "Oké, szerintem én is, nem szeretnék ma elaludni miközben a vízben lubizkolunk!😀"
  "😂 Elképzeltem!! 😂"
  "Jól van...mostmár alvás, vagy csak pihenés, nekem mindegy."
  "Jól van mami..nyugi! 😁"
 Erre inkább nem írtam semmit. Eltettem a telefonom, elhelyezkedtem az alváshoz.El aludhattam, mert amikor felébredtem azt vettem észre, hogy egy párna a földön, Sky meg rám dőlve. Végig simítottam az arcán, majd visszatettem a fejem a párnámra. Mosolyogva aludtam vissza.

                                                                              ***

 Már megérkeztünk...te jó ég!!! Skyla még mindig alszik...fel kéne keltenem, mert így nem tudok kiszállni.. De olyan édes....
   -Sky....-suttogom, és végig simítom az arcát.-Skyla..megérkeztünk...ideje....öhm..felkelni..-de csak aludt tovább, és ezért adtam egy puszit az arcára. Ez hatott.-Szia! Úgy aludtál, mint a bunda. És...megérkeztünk.-mosolyogtam rá.
   -Yellow...te vagy az?-szólalt meg álmos, rekedtes hangon.
   -Igen...mi az?
   -Csak örülök...-mosolygott
 Sky-nak csak pár percre volt szüksége, hogy teljesen éber legyen. És már indultunk is a csomagjainkért. Amint beértünk láttam 2 szobát egymás mellett.
   -Gyere!-súgtam oda a lánynak. Odavezettem a szobákhoz.-Válassz egyet.-kiválasztotta a neki tetszőt, és bevitte a cuccait. Én bementem a másikba, lecuccoltam. Elkezdtem kipakolni. Felnyitottam a bőröndöt, és...nem az én motyóm volt benne. Ekkor megjelent Sky.
   -Most már tudom hová tűntek a ruháim. Te vitted el!-mutatott rám. Majd közelebb jött és leült mellém.-Nem is tudtam, hogy ugyanolyan a böröndünk!
   -Én sem...akkor...szobacsere?
   -Hát, úgy látszik, már nem akarok cipekedni. Ha már itt vagyunk! Pakoljunk ki együtt! 😄
   -Pakoljunk!
 Miután mindkettőnk bőröndjét kipakoltuk, anya beszólt, hogy reggeli van. Reggeli után sétálni mentünk, elsétáltunk a kompig, ott vettem magunknak fagyit, és onnan haza. De nem siettünk.
   -Délután lemegyünk a partra?
   -Aha! Annak örülnék neki...rég voltam természetes vízben.
   -Oké, akkor szólok a szüleimnek, hogy...am...ebéd után a partra megyünk.
 Ebédeltünk, összepakoltuk a fürdéshez feltétlenül szükséges dolgokat, majd elindultunk. Szerencsére a part 10 perc gyaloglásra volt. Gyorsan találtunk a part közelében egy üres helyet a cuccainknak. Levettük a ruhánkat, és fürdőruhában bementünk a vízbe. Bent Sky rögtön elkezdett fröcskölni én pedig nevetve bentebb rángattam. Ott meg olyan fröcskölésbe kezdtünk, hogy fú! A végén csurom vizesen, még mindig röhögve jöttünk ki a vízből. Mivel csak plédünk volt arra feküdtünk le. Így az arcunk elég közel került egymáshoz. Hú...olyan szép alakja van...végig mértem tetőtől talpig, sehol semmi felesleg. Formás alak, gyönyörű kreol bőr, észre vettem már, hogy nem fehér, de most sokkal sötétebb a színe. Még elemezném a testén, de furcsán néz rám, ezért abba hagyom a gondolat menetet és rámosolygok.
   -Kezdek éhes lenni, megyek venni valamit. Te mit kérsz?
   -Én még nem vagyok olyan éhes, de egy gyros-t elfogadnék.
   -Máris hozom kisasszony!-viccelődtem vele.
 10-15 perc múlva már mindkettőnk előtt ott volt a gyros, s falatoztunk. Én gyorsan befaltam. Sky küszködött vele kicsit, de végül ő is eltűntette.
   -Nem is tudtam, hogy így be tudtam, hogy ennyit eszel! Még a végén elhízol!-viccelődtem.
   -Héé!
   -Csak vicceltem nyugi?-nevettem el magam.
   -Ezt megjegyeztem.
   -Jó...nem akarsz napozni?
   -Minek?
   -Mert...én is azt tenném.
   -Oké. Felőlem.-s elhelyezkedett a pléden, én követtem a példáját. A plés kicsi volt kettőnknek, így egymásnak nyomódtunk. Nekem ez jól eső érzést kölcsönzött, de Skyt nem tudtam. Ekkor derült ki, hogy Sky elaludt. "El kell innen vinnem!"-gondoltam.
 Hazavittem, és hagytam hagy pihenjen. Én addig elővettem a laptopom és gondoltam letöltöm az Asphalt 8-at. Azzal úgy elütöttem az időt, hogy észre sem vettem,és már este volt. Sky-t észre sem.vettem,pedig elmondása szerint jót szórakozott rajtam, és a versenyzésemen -meg persze a káromkodásaimmal-

                                                                               ***

Skyla és én estére nem igazán terveztünk semmit. Hamar elmentem aludni, de bem bírtam elaludni. És mivel pár percel azután, hogy ráébredtem...ebből nem lesz alvás belesett Sky.
   -Fenn vagy még?-kérdezte félhangosan.
   -Öhm..ja. Nem tudok elaludni.
   -És...bejöhetek?
   - Persze. Gyere!
 Bejött, én felkapcsoltam az éjjeli lámpám. És leültünk az ágyam mellé. Egy ideig csak ültünk gondolatainkba mélyedve. Végül én törtem meg a csendet.
   -És? Milyen itt?
   -Hát...nem is tudom.....-kezdte mosolyogva.-Tudod...nem így képzeltem el...
   -Hanem...hogy?
   -Azt hittem...hogy nem lesz ilyen jó veled... Azt hittem, hogy csak elhívtok és tudomást sem veszel rólam.-a vállunk egyre közelebb ér egymáshoz.-És csak megszeretném köszönni, hogy ilyen vagy velem.
   -Nincs mit. 😃
 Azt érzem, hogy valami rá nehezedik a vállamra. Lefordítom a fejem. Sky ott alszik rajtam.😊 Óvatosan felállok, és beemelem az ágyamba. Én pedig leheveredek az ágy mellé.
 Reggel úgy kelek fel, hogy az ágyban vagyok, mellettem Sky alszik még mindig.Elmosolyodok és újra elnyom az álom. Aztán arra kelek fel, hogy valaki mozgolódik az ágyon. Majd leesik, hogy Sky az. Tudatomon kívül magamhoz húzom, megölelem. Ő hozzám simul. Majd percekkek később elengedem. De Sky csak fekszik mellettem, hozzám simulva, mint a pióca. Órákhosszat ellennêk így csak ha anyáél benyitnak nekem annyi.
   -Sky...Sky...!-suttogom, miközben simogatom a puha arcát.-Sky..!
   -Hm...-morogja álmos hanggal.
   -Átkéne menned a másik szobába,anyáék miatt...bocsi...
   -Mmm....-morog.-Megyek...
 Kiszállok az ágyból, és kinyitom az ajtót.
   -Pár perc múlva találkozunk a reggelinél.-Ő kilép, én meg alvást színlelve viszzafekszem, de csak fekszem, nyitott szemmel, a falhoz fordulva.
 Kezdem unni magam, kikelek az ágyból, és kisétáltam a szobámból.

                                                                                   ***

 Ma délelőtt a strandra mentünk, mindannyian. Szeremcsére csak este indulunk haza, ezért arra gondoltam elviszem Sky-t Szántódra a révhez.
 Elkértem anya biciklijét, fogtam az enyémet, és Sky-hoz mentem.
   -De....már 5 éve nem tekertem...
   -Biztos menni fog...a biciklizést nem lehet elfelejteni. Úgy mint a lovaglást sem.
   -Hát....
   -Bízz bennem!- kérleltem, mire ő rám nézett, elmosolyodott és elvette a bicajt.
 Az úz zökkenő mentesen telt. Letettünk a "járgányt".
   -Mondtam, hogy menni fog!
   -Jól van...igazad volt.
   -Gyere. Nézd! Válassz. 2 gombóc.
   -Igazán?
Bólintok.
   -Akkor...egy oreót, és egy snickers-t kérek.-odaadták neki a fagyit. Már fizetett is volna, de én nem hagytam.
   -Tedd el, én fizetek. Én egy epret és egy csokis kekszet kérnék.-fizetek, és elindulunk a biciklikhez.
   -Köszi, hogy meghívtál.
   -Nincs mit! Hé! Nem sétálunk egyet? Hagyjuk itt a bicikliket, és sétáljunk le a kompokhoz.
   -Oké.-lezártam a cangáink, és indulhattunk is.
   -Megyünk?-odanyújtottam neki a behajlított karom. Ő belém karolt és úgy válaszolt:
   -Menyjünk!
 Egymásba karolva leandalogtunk a partra.
   -Köszi, hogy ilyen jó hétvégét biztosítottál nekem.
   -Semmiség az egész.-"túrtam" a hajamba.
   -Nem, nem az, kiszabadítottál a pokolból, és azóta amióta Alonso-t alig látom nem éreztem ilyen jól magam.
   -Ennek örülök... M...mármint annak, hogy jól érezted magad.-dadogtam. "Itt a pillanat!" Időközben egymás elé álltunk. Közelebb hajoltam hozzá, már megérintettem volna az ajkát amikor...
   -Öhm...eléggé eltelt az idő...nem gondolod, hogy visszakéne mennünk? Szerintem a szüleid már várnak!
   -D...De...de! Menyjünk vissza. Tényleg sok már az idő.
 Hazatekertünk, igaza volt Sky-nak anyáék már indulásra készen álltak a tornácon. Beszálltunk a kocsiba, én elővettem a telefonom, azzal a céllal, hogy folytassuk az irogatást, ám Sky is előhúzta a sajátját. Nem tehettem mást, rá üziztem:
  "Nem irogatunk a telómon, úgy ahogy idefelé?"
  "Most nem..de azért köszi, hogy felajánlottad."
 Alig vártam, hogy haza érjünk.
Mikor megérkeztünk Sky-hoz én kipattantam a csomagokért, és elhúztam a ház elé. Sky ment is volna már be.
   -Figyi! Van valami baj?
   -Mintha nem tudnád miről van szó...
   -Sky...sajnálom...azt hittem te is akarod...mostanra megbántam, hogy megpróbáltalak megcsókolni...
   -Te mégis miről beszélsz?
   -Te miről beszélsz?
   - Én a szüleid fusztráló "mindenáronszemmelkelltartanunkeztakishülyét" tekintetéről. És te?
   -Semmiről!-furán nézett rám Sky, ezért megerősítettem.-Semmiről! Tényleg! Nem érdekes!
   -Oookééé.......-álltunk egy darabig egymás szemébe nézve.-Na mindegy..Szia!- nyomott egy puszit az arcomra.
   -Szi...Szia!-integettem utána bárgyún.
 Beszálltam a kocsiba, és pár perc múlva jött egy SMS.
  "Ne hidd azt, hogy nem vettem észre, a csókos próbálkozást a révnél!😚😊"
  "Nem hittem...és tényleg sajnálom..."
  "Nincs baj...nem azt mondom, hogy nem érzek semmit irántad, mert ez hazugság lenne. Hanem azt mondom, hogy szeretném megőrizni a baráti kapcsolatunk."
  "Megértelek! És elfogadom. Bocsi mennem kell hazaértünk! 'ccakát!"
  "Jó éjt neked is!"

2016. július 13., szerda

Figyelem!

Úgy döntöttem, hogy minden hónapban írok egy különkiadást Yellowwa szemszögéből.
 A különkiadások sorozata ha minden igaz augusztusban kezdődik, és igyekszem teljesíteni az ígéretem.
        
  Szép napot mindenkinek! ;)
                                                Szandra

2016. május 23., hétfő

Kezdetekben... II.

Reggel nem tudtam mit gondoljak...Yellowwa...megpuszilt, de vajon csak barátilag? Nem tudom, de azt hiszem nem akarok összefutni vele.
 A nap lassan telt, amióta Alonso itt járt senki nem piszkál. Ashlee mérgesen nézett rám, amikor találkoztunk, amitől újra lelkifurdalásom lett. "Lehet, hogy ki kéne vele békülnöm?" "Nem!-"parancsoltam magamra.-"Nem véletlen küldtem el! Hazudott!"-elég furcsán nézhettem, mert egy csapat lány nevetni kezdett rajtam. Én csak rájuk mosolyogtam és elhaladtam mellettünk. Ahogy gondolkodtam eszembe jutott, hogy egy ember mégis van, akivel beszélni tudok Yellowwa-ról. Rögtön tárcsáztam Alonso-t.
   -"A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható, kérjük próbálja később a hívást!"-hangzott.
   -Remek! Nem érem el...-inkább hagytam a fenébe.-Hhh....
   -Skyla!-hallottam a hátam mögül egy lány hangot.-Skyla!
   -Ccc...Mi van?-fordultam meg.-...Elizabeth...?
   -Igen, úgy hívnak.
   -Bocsi, csak azt hittem...más vagy....
   -Semmi baj.-tetőtől-talpig végig mért.-Valami baj van?
   -N....Nem...
   -Nem úgy látszik....
   -Pedig jól vagyok!
   -Na! Ki vele!
   -....Egyáltalán nem vagyok jól...!-kiabáltam rá.-Bocsi...csak...
   -Semmi baj, inkább gyere! Húzott be a szobájába.-utoljára még láttam, hogy Ashlee szomorúan néz rám.-Tulajdonképp akkor mi a baj?
   -Minden...Yellowwa...Ashlee....a tanulás...és a tetejébe jön Jacqlien is...-nyögtem, miközben nem bírtam abbahagyni a sírást.
   -Akkor kezdjük az elejétől. Mégis ki az a Yellowwa? És mi van Ashlee-vel?
   -Yellowwa az új fiú... Ashlee...pedig...ki akar velem békülni....-mondtam. -Már csak könnyeztem.
   -Jaaa, hogy Ő!!! Láttam már veled, nem hittem, hogy baj van vele... Ashlee...nos Ő egy másik történet. Gondolom összefügg Jacqlien-nal. A tanulás senkinek sem jó.
   -Yellowwával semmi baj nincs...csak...nem tudom...hogy...izé...most...mit jelent neki...hogy...adott...egy puszit a hajamra....
Bess nevetni kezdett..
   -Sky...ezzel nincs semmi gond, ahogy mondod. Nem kell jelentenie semmit. Vagy jelentett is, akkor majd idővel kiderül...-mondta még mindig nevetve.
   -Tudom, de ezután nem akarok a szeme elé kerülni...mert...elrohantam előle...fülig vörösen...és szégyenlem...-hajtottam le a fejem.
   -Nem kell kerülnöd... ez természetes... ha valaki tetszik neked.
   -De...nekem nem tetszik!!!
   -Akkor sem kell kerülnöd, beszélsz vele, tisztázzátok, és ennyi...
   -Ez nem ilyen egyszerű...
   -Márpedig de. Ilyen egyszerű.
   -Szerintem nem...félek mit szól majd ehhez.
   -Hhh..lehetetlen vagy.
   -Hehh...
*kopp-kopp*
   -Igen?-kérdezi Bess.
   -Sziasztok lányok! Az igazgatónő hív mindenkit egy megbeszélésre.-hajol be Yellowwa.
   -Oké, megyünk!-szól Bess.
   -És köszi!-egészítem ki.
   -Nincs mit!-néz mélyen a szemembe. Mire én halványan, de észre vehetően elvörösödtem. Yellowwa távozása után Bess megbökött.
   -Hé!!!-vigyorog.
   -Mennünk kell!-parancsoltam rá. És elindultam ki az ajtón.
 Az aulában már gyülekeztek a többiek. Mikor végre mindenki megérkezett az igazgatónő beleszólt a mikrofonba:
    -Köszöntök minden egyes tanulót! Nagy bejelenteni valóm van számotokra! Kirándulást szervezünk.........*dobpergés*...........Erdélybe!!!!-fejezte be. Ebben a kirándulásban csak az vehet részt, aki akar, nem erőlteti senki. De annyit tudni kell, h nem séta galopp lesz. Köszönöm a figyelmet!
 A gyerek seregen nagy robaj vonult át, meg tárgyalták az imént hallottakat. S egy idő után szét széledtek.
   -Te elmész?-kérdezte tőlem egy hang. Hátra nézek s Ashlee az.
   -Veled nem beszélek!-mondom mérgesen s elindulok.
 Vagyis elindulnék, ha el nem kapná a kezem.
   -Várj! Kérlek! Azt hiszem, hogy....én is tehetek a dologról...nem kellett volna meg tennem. Tudhattam volna....
   -Legalább megérte?-kérdezem hanyagul.
   -Nem....
   -Tehát 1 êvet elvesztegettél a barátságunkból...gratulálok...-egyre kevesebb kedvem van beszélni vele.-Most mennem kell...-s kitéptem a kezem a szorításából. Elindultam a szobámba.
 "Holnapra el kell döntenem, h megyek-e ..."
 Álldogálok egy darabig a szobámban, majd halk kopogást hallok.
   -Gyere be!-kiáltom ki egy helyben állva.
 Az illető bejön. Végig sétál a szobán egyenesen mögém. Megölel.
   -Ma egész nap kerültél.-mondja.-Miért?
   -Mert....
   -Mert? Ennyire rémisztő vagyok?
   -Nem....csak....tegnap.....
   -Tegnap mi?
   -Mindegy....hagyjuk....
   -...Kérlek mondd el...-kérlel.
   -Hhhh...mi volt az a tegnapi?
   -Milyen tegnapi?
   -Az a....puszi...-próbálok nem elvörösödni, ha arra gondolok.
   -Jaaa, hogy aaaz! Azt hittem nem bánod... Akkor sajnálom...
 Nem tudok megszólalni. Akkor jól mondta Bess, csak baráti volt. Nem tudom...lehet, hogy mást vártam volna.
   -Megkukultál vagy mi?
   -Nem, nem...semmi!-ekkor lépett elém.
   -Azt hitted más lesz a válaszom?
   -Nem.., dehogy is!
   -Pedig én nem ezt vettem észre!-vigyorgott rám.
   -Pedig nagyon is észre veheted!
   -Jójó! Nyugi! Befogtam..jól van!
 Erre nem tudtam mit mondani.

                                                                             ***

 Ma leadtam a jelentkezésem a kirándulásra. Már várom az utazást. Még van addig 1 hét...
 A hét hamar el telt, mindenki lázasan várta a napot. S végre...végre eljött a várva várt nap.


2016. április 14., csütörtök

Kezdetekben...

Másnap boldogan keltem fel. Azt hiszem szereztem egy barátot.Ahogy kiléptem a szobám ajtaján neki mentem...Y-nak.
   -Öhm...Szia!- köszöntem megilletődötten.
   -Ennyire láthatatlan lennék?
   -Ja nem, dehogy...csak...nem figyeltem eléggé.-mosolyogtam rá.
   -És ezért vagy még mindig pizsamában?
   -Miii???-magamra néztem, és tényleg.-Jajj..
   -Ma máshol jár a fejed...nem vagy olyan összeszedett és csendes, mint eddig...
   -Igen...igazad van...csak tudod...a tegnapon gondolkodtam...-méláztam el.-...mindegy is, megyek átöltözni, nehogy meglásson még valaki így.-és berohantam az ajtón, melyen az előbb kiléptem.
   -Siess, mindjárt kezdődik a tanítás!-kiáltott még be Yellow, majd elindult a tantermébe.
Én gyorsan felöltöztem, és mivel túl sok időt töltöttem a ruha kiválasztásával rohannom kellett a termemig. A tanár utánam érkezett szerencsére.
 Az órák után újra belebotlottam Yellow-ba.
   -Oh...Szia!-mosolyogtam rá.
   -Szia! Hogy telt a napod?-kérdezte kedvesen.
   -Unalmasan...meg...még unalmasabban... Neked?
   -Az nem sok... Én egy tz-t írtam, amire nem készültem, de semmi nem volt.
   -Alonso azt mondta ma adják a My hope 2. évadjának 1. részét.
   -Tényleg?
   -Aha! Asszem 5kor. Addig tanulok...
   -Nincs kedved...izé...együtt nézni...a sorozatot?
   -Um...nem is tudom...-húztam az időt-...felőlem nézhetjük együtt... És kinél?
   -Mondjuk nálam?
   -Oké.-feleltem kicsit hamar.-Akkor nálad 5kor.
   -Igen. Szia, jó...tanulást!
   -... Köszi... Szia!-köszöntem el, minél hamarabb a szobámba akartam érni. Mikor magamra csuktam az ajtót nekidőltem a hátammal, és elcsúsztam guggoló pózba.-Pfhuuuuuu..... Ez meg mi volt?-kérdeztem magamtól.-Remélem nem gondolja azt, hogy tetszik vagy ilyesmi...mert egyáltalán nem...csal barátként tekintek rá...semmi más, csak barát.
 Néhány.percig még pörgettem magamban az eseményeket, aztán felálltam, hogy leüljek tanulni. Próbáltam koncentrálni, de egyre csak az járt a fejemben, hogy ugye csak baráti film nézésre vagyok meghívva. A végén már összekavarodtak a gondolatok a fejemben...egyszer az I. világháborúból megmaradt tudás., egyszer pedig az agyalás azon, hogy.mik vagyunk mi Yellow-val. Bárcsak lenne valaki, akivel ezt megtárgyalhatom... Sajnos az eddigi barátaim Alonso lelépésekor cserben hagytak, és azóta csak Yellow állt velem szóba...tehát senkivel nem tudok beszélni erről... A gondolat menetet.megszakította egy kopogás. Odamentem az ajtóhoz, s kinyitottam.
   -Nini! Kit látnak szemeim! Volt barátnőm áll itt, akkor mikor "elveszítettem" a bátyám cserben hagyott? Köszi, de nem szeretnék újra az áldozat lenni.-ezzel becsaptam az ajtót.
   -Skyla kérlek nyisd ki az ajtót!
   -Minek?
   -Mert..
   -Látod még te sem tudod, és ha azt akarod benyögni, hogy sajnálod, akkor azzal már elkéstél. Azt pár hónappal ezelőtt kellett volna...-fejeztem be, s.lezártnak tekintettem a beszélgetést, de Ashlee nem így gondolta.
   -Sky...kérlek...engedj be...bent mindent elmondok! Megígérem!
   -Hhh...hogy lehet ilyen meggyőző, és én miért vagyok ilyen jó szívű...-mormogtam, s kinyitottam az ajtót.-Hhh...Gyere...-tessékeltem be.
  -Tudod...van az a lány...-ült le.-...Jacqueline...Ő...kényszerített... És ha...nem teszem mag...akkor...megszégyenített volna...
   -Nem hiszem el...
   - Én sem...
   -Nem...én azt nem hiszem el...hogy...ezt tetted...hibázni...az egy dolog, de az...hogy másra fogjuk, az egy másik...
   -Tehát...nem hiszel nekem...
   -Nem...nagyon sajnálom, hogy nem vagy képes elismerni a hibád, és bevallani, hogy mi az igazság...
    -De...ez igaz!!!Nem...-kezdett el magyarázkodni.
    -Kérlek menj ki...-mutattam az ajtó felé.
    -Sky!
   -Kérlek menj ki!-ismételtem magam.
   -Nem ilyennek ismertelek meg...-s e szavakkal kilépett az ajtón.
Egy pillanatra mintha bűntudatom lett volna, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt.
 Ránéztem az órámra:16:30
   -Basszus, hogy telhetett el ilyen hamar az idő???-kiáltottam fel, felpattantam az ágyról és gyors átöltözésbe kezdtem. 10 perc múlva már Yellow ajtaja előtt álltam. Bekopogtam.
   -Ki az?-kiáltott ki.
   -Skyla!-mondtam.
   -Egy pillanat!-hallottam, hogy csörög-zörög. Nem sokkal a kiáltás után ajtót nyitott.-Gyere be.
 Beléptem. A szobája fiúhoz képest teljesen rendezett volt, bár abból ítélve, hogy öv és chips-es zacskó csörgést hallottam egész d.u. pakolhatott.
   -Hű!-ennyit tudtam mondani.
   -Ennyire ne kukulj meg!-bökött vállon.
   -Nem vagy vicces!-mondtam, de.közben vigyorogtam.
   -Te is tudod, hogy az vagyok...
   -És hogy milyen szerény is!-egy darabig csendben álltunk a csukott ajtó mellett.
   -Mindjárt kezdődik a rész...-bekapcsolta a TV-t.-Foglalj helyet!-mutatott az ágyára, melyen nem volt ott a takaró.
 Leültem, s mellém heveredett.
"Üdvözlünk mindenkit a My hope sorozat 2.évad 1.részének adásán."-hangzott a TV-ből, erre rögtön odakaptuk a fejünket. -....Jó szórakozást kívánunk hozzá!
  Mukkanás nélkül néztem a sorozatot, és úgy beleéltem magam, hogy odabújtam Yellow-hoz, ő pedig átölelte a vállam. Mikor a résznek vége lett. Néma csendbe burkolózott a szoba. Percekkel később amikor rájöttem, hogy hozzábújtam Y-hoz idegesen ugrottam el tőle:
   -Csakhogy tudd ez nem jelent semmit!-kiáltottam rá. Ő nevetve emelte el a kezét rólam.
   -Csak átöltelek!-nevetett még mindig. Én pedig fülig vörösödtem.
   -Ja...jó!-majd nem bírtam tovább és csatlakoztam a röhögésbe, amiből végül órákig tartó párnacsata, és "verekedés" lett nevetéssel és hangoskodással együtt. Már csak azt hallottuk, hogy a falon át dörömbölnek.
 Yellowwa ránézett az órájára.
   -Már 22:03?
   -Akkor azt hiszem mennem kell...-álltam fel.
   -Várj!-kikísérlek, ugrott fel. Elkísért az ajtóig, ahol adott a hajamba egy puszit. (Elvörösödtem).-Jó éjt!-köszönt el.
   -Szia!-mondtam és rögtön elindultam a szobámba.
 Beértem, magamra csaptam az ajtót és levágódtam az ágyamra úgy, ruhástul. És...elaludtam.




2016. április 10., vasárnap

Egy szép napon...

Átlagosan indult ez a nap is életemben. Akikkel találkoztam az iskolában kinevettek, megszóltak... Ám...a mai napon látogatóba érkezett hozzá bátyám Alonso, aki ismertté vált filmes szereplések által. Ezáltal tekintélye volt iskolámban. Ahogy lépdeltem a folyosón, megpillantottam  Alonso-t. A bátyám ma is márkás ruhákat viselt, melyet a stylist-ja adott erre a napra.
   -Mi folyik itt???-kiáltotta el magát-Miért nevettek rajta? Mi vicceset találtok?
A diákok rögtön elcsendesedtek.
   -Ha? Mi ennyire vicces??-de senki sem válaszolt.-Hagyjátok békén a húgomat, szerintem semmit nem tett, amiért így kéne viselkedni vele!!! Mindenki folytassa tovább tevékenykedését nevetés és megszólás nélkül!-majd hozzám lépett.-Minden rendben?kérdezte normál hangon.
   -I....igen...és....köszi!-mosolyogtam a bátyámra.
   -Ez csak természetes.-mosolygott vissza rám.
   -Nem megyünk inkább egy kevésbé zajos helyre? Um..mondjuk a szobámba?
   -Menjünk! De...nem órád lesz?
   -Nem baj... kihagyom.
   -Okééé...
Elindultunk  a szobámba, erre az időre abba marad a beszélgetés, de ahogy becsuktuk a szobaajtót kérdésekkel fordultunk egymáshoz:
   -Hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
   -Miért utálnak téged itt?-szólt velem egyszerre.
   Mert...-kezdünk egyszerre a mondandónkba.- Kezd te...Nem te...-egymásra nézve nevetésben törtünk ki.
Mikor szóhoz tudtunk jutni Alonso szólalt meg először:
   -Régóta nem nevettem ilyen jót. Na. Hol is tartottunk?
   -Öhm...ott hogy...azért utálnak, mert...hülyék...másról nem tudok.
   -Ahha! És ez biztos?
   -Tuti! Na akkor mit is keresel itt?
   -Szabadnapot kaptam és gondoltam veled töltöm.
   -És ezzel tulajdonképpen mire gondoltál?
   -Arra, hogy beülök az órákra.
   -Ugye nem gondolod komolyan,m
   -De. Máshova te nem mehetsz, és...nincs is jobb annál, ha tanulok egy kicsit, ha már a sulit nem tudtam még elvégezni a felvételeim miatt.
   -Aha...
   -Gondolom nem ezt vártad.
   -Nem igazán...azt hittem elviszel egy forgatásra vagy mi...de akkor...tanuljunk ..
   -Izé...sajnálom húgi, majd legközelebb.
   -Semmi baj...-kimentünk a szobámból, és szembe találkoztunk az új fiúval Yellowwa-val.-Szia.-köszöntem neki, majd elmentem mellette. Bár éreztem, hogy a tekintete követ engem nem törődtem vele.
   -Ő ki volt?-kérdezte a bátyám, mikor már nem hallhatta Yellow.
   -Egy új fiú...de nem nagy szám...
   -És miért nem....ahh...mindegy...
Csendesen sétáltunk tovább.,amíg el nem értük a termemet. Az óra még nem kezdődött el, időben értünk be.
   -Még van pár perc becsengőig.-mondtam Alo-nak, és ledobtam magam a helyemre. Alonso leült egy szabad padra, ami tulajdonképpen az enyém mellett volt.
   -Jó reggel mindenkinek!-lépett be a tanár. S ezzel megkezdődött a tanítás.Kész kínszenvedés volt végig ülni azzal a tudattal, hogy a bátyám is az osztályban van és ahelyett, hogy együtt töltenénk a napot ő beül az órámra, hogy tanulni fog...argh... Szerencsére a nap tanítási része hamar eltelt, főleg úgy hogy ma nem kellett egyedül végig szenvednem ezt.
 A tanítás után mindig kiengednek a suliból a takarodóig, tehát szabad volt az egész délután. Alonso először nem akart sehova sem menni, majd az unszolásomra végül engedett, és elmentünk a városba. Szinte mindenki, akinek leesett ki is a bátyám megállított autogramért. Tehát nehézkesen, de eljutottunk a kávézóba és annak is egy eldugott sarkába. Én rendeltem egy forrócsokit, Alonso pedig egy kávét.
   -Na mesélj! Milyen a forgatás? Most mi készül? Mára hogy hogy elengedtek?-rontottam a bátyámra a kérdéseimmel.
   -Lassan Sky, nem bírlak követni ha így hadarsz! Nos...a forgatás...soha nincs egy olyan jelenet, amit nem kell újra venni, valaki mindig elrontja. De a végeredmény mindig káprázatos lesz. Most...emlékszel a sorozatra, aminek az első évadát forgattuk csak le?
   -Igen.
   -Na annak a második évada készül most. És végül...ma olyan jelenetek forgatnak, amiben nem kell részt vennem. Tehát ma nincs semmi dolgom, csak az, hogy veled legyek.
   -Értem, és mit terveztél mára?
   - Mit t'om én! Csak azt gondoltam át, hogy veled leszek, a többi majd eldől.
   -Tehát eljöttél hozzám úgy...
   -Jut szembe! Van számodra valamim!-nyújtott át egy apró dobozt.-Gondoltam tetszeni fog.....
Én csak ültem ott és néztem a dobozkát.
   -Nyisd ki!
Félve kinyitottam...és lám:












   -Egy lovas nyaklánc??? És aranyból??? Ez...hihetetlen!!!! Köszönööööm!!!!!-ugrottam bátyám nyakába.-Mindig is ilyenre vágytam!-suttogtam.
   -Tudom!-mosolygott rám.-Tudom ezzel nem pótolhatok semmilyen különtöltött pillanatot, de amikor megláttam egyből rád gondoltam.
A délután többi részén meséltünk egymásnak, majd mikor beállt este elköszöntünk egymástól.
   -Köszönöm hogy színt hoztál szürke napjaimba.-mondtam Alonsonak.
   -Nincs mit, ha piszkálnak, csak szólj, és rendet teremtek.-ölelt át.
   -Oké!-nevettem rajta.
   -Jó volt a kikapcsolódás, de most már tényleg mennem kell! Szia!-köszönt el majd ott hagyott a suli kapunál.
 
   -A barátod?-lépett mellém valaki, mire én összerezzentem.
Ránéztem és meglepődtem, mert...Yellowwa állt mellettem.
   -N...Nem...a bátyám. Alonso.
   -Ő a My hope című sorozat főszereplője?
   -Igen. Nézed?
   -Viccelsz? Én vagyok a legnagyobb rajongó!-jelentette ki, mire én ránéztem.-Mi van?-mikor kirajzolódott a sötétben a feje...röhögésben törtem ki. Yellow értetlenül nézett rám.
   -Ohlyahn....Vihcceshh.....fehhjed...vahn...-próbáltam beszélni. S Ő újra olyan képet vágott, én pedig egyre nagyobb nevetés rohamot kaptam.
   -NEM LEHETNE CSENDESEBBEN???-kiáltott ki valaki. Én rögtön elhallgattam.
   -Elnézést, máris bemegyünk!-szólt Yellow.
   -Tényleg?-néztem rá szomorúan.
   -Igen, tényleg. Gyere!-indult el, én pedig kelletlenül követtem. Yellow bekísért a szobámig, majd elköszönt.
 A szobámban gyorsan lezuhanyoztam, és bedőltem az ágyamba. Elalvás előtt átgondoltam m történt ma... "Ma először hozzám szólt valaki, és nem azért, hogy leszóljon!"


Karakterek


 Haja vége:
Név:Skyla Blue /Skyla, Sky/
Kor:13 év
Nem:lány
Amit tudni kell róla: Amióta bátyja filmsztár lett az iskolatársai csúfolják és piszkálják. Ezen próbál nem fenn akadni, bár néha már túl idegesítőek. A tanulást nem hanyagolja, de nem teljesít kiemelkedően. Nem igazán szeret a bentlakásos iskolába járni, de nem tehet mást, a szülei kerülik, és nem is törődnek vele... Szerencsére ott van a bátyja, aki bárkinél jobban szereti, és ez neki éppen elég. Barátai nem igazán vannak, ez nem az ő hibája, de el kell fogadni, hogy nem igazán csípi senki. Ám egy nap 180°-os fordulatot vesz élete...
Testvér:Alonso
Szerelme: -


Név:Alonso/Alo/
Kor:16 év
Nem:fiú
Amit tudni kell róla: Élete jelentősen megváltozott amikor jelentkezett egy TV-s műsorba /Filmsztárrá fogok válni!/, melyet meg nyert és ezzel számos producer kereste fel szereplési lehetőséggel. 15 éves kora óta ezekből a forgatásokból él. Eleinte Skyla ellenezte, de mivel látta bátyja kibontakozó tehetségét belenyugodott az újabb magányba. 1 év alatt 2 film és 1 évad sorozat készült el szereplésével, mely sikert és hírnevet hozott az ifjú tehetségnek. Próbált minél több időt tölteni húgával, de naphosszat forgat, így elég nehéz eljutnia testvéréhez. Ha alkalomadtán mégis találkoznak minden pillanatot kihasznál..
Testvér:Skyla Blue
Szerelme: -

Név: Yellowwa/Y, Yellow/
Kor:14 év
Nem:fiú
Amit tudni kell róla: Nem rég került Skyla-val azonos iskolába, még alig ismeri osztálytársait, ezért rengetegszer lepattintják...
Testvér: -
Szerelme:-
                                          
Név:Ashlee Morgan
Kor:13 év
Nem:lány
Amit tudni kell róla:Skyla legjobb barátnője volt, mindent megosztottak egymással, amíg egy fenynegetés miatt össze nem kellett vesznie vele, pont akkor, amikor bátyja elment, és 1 évig ki sem békülhetett Sky-jal. Ám mikor ez lejár Sky nem akar vele beszélni. Ashlee elmondta Skyla-nak az igazat, de ő nem hitt neki...
Testvér: -
Szerelme: -

                                                          Folyamatosan bővül...