Kezdetekben...

Másnap boldogan keltem fel. Azt hiszem szereztem egy barátot.Ahogy kiléptem a szobám ajtaján neki mentem...Y-nak.
   -Öhm...Szia!- köszöntem megilletődötten.
   -Ennyire láthatatlan lennék?
   -Ja nem, dehogy...csak...nem figyeltem eléggé.-mosolyogtam rá.
   -És ezért vagy még mindig pizsamában?
   -Miii???-magamra néztem, és tényleg.-Jajj..
   -Ma máshol jár a fejed...nem vagy olyan összeszedett és csendes, mint eddig...
   -Igen...igazad van...csak tudod...a tegnapon gondolkodtam...-méláztam el.-...mindegy is, megyek átöltözni, nehogy meglásson még valaki így.-és berohantam az ajtón, melyen az előbb kiléptem.
   -Siess, mindjárt kezdődik a tanítás!-kiáltott még be Yellow, majd elindult a tantermébe.
Én gyorsan felöltöztem, és mivel túl sok időt töltöttem a ruha kiválasztásával rohannom kellett a termemig. A tanár utánam érkezett szerencsére.
 Az órák után újra belebotlottam Yellow-ba.
   -Oh...Szia!-mosolyogtam rá.
   -Szia! Hogy telt a napod?-kérdezte kedvesen.
   -Unalmasan...meg...még unalmasabban... Neked?
   -Az nem sok... Én egy tz-t írtam, amire nem készültem, de semmi nem volt.
   -Alonso azt mondta ma adják a My hope 2. évadjának 1. részét.
   -Tényleg?
   -Aha! Asszem 5kor. Addig tanulok...
   -Nincs kedved...izé...együtt nézni...a sorozatot?
   -Um...nem is tudom...-húztam az időt-...felőlem nézhetjük együtt... És kinél?
   -Mondjuk nálam?
   -Oké.-feleltem kicsit hamar.-Akkor nálad 5kor.
   -Igen. Szia, jó...tanulást!
   -... Köszi... Szia!-köszöntem el, minél hamarabb a szobámba akartam érni. Mikor magamra csuktam az ajtót nekidőltem a hátammal, és elcsúsztam guggoló pózba.-Pfhuuuuuu..... Ez meg mi volt?-kérdeztem magamtól.-Remélem nem gondolja azt, hogy tetszik vagy ilyesmi...mert egyáltalán nem...csal barátként tekintek rá...semmi más, csak barát.
 Néhány.percig még pörgettem magamban az eseményeket, aztán felálltam, hogy leüljek tanulni. Próbáltam koncentrálni, de egyre csak az járt a fejemben, hogy ugye csak baráti film nézésre vagyok meghívva. A végén már összekavarodtak a gondolatok a fejemben...egyszer az I. világháborúból megmaradt tudás., egyszer pedig az agyalás azon, hogy.mik vagyunk mi Yellow-val. Bárcsak lenne valaki, akivel ezt megtárgyalhatom... Sajnos az eddigi barátaim Alonso lelépésekor cserben hagytak, és azóta csak Yellow állt velem szóba...tehát senkivel nem tudok beszélni erről... A gondolat menetet.megszakította egy kopogás. Odamentem az ajtóhoz, s kinyitottam.
   -Nini! Kit látnak szemeim! Volt barátnőm áll itt, akkor mikor "elveszítettem" a bátyám cserben hagyott? Köszi, de nem szeretnék újra az áldozat lenni.-ezzel becsaptam az ajtót.
   -Skyla kérlek nyisd ki az ajtót!
   -Minek?
   -Mert..
   -Látod még te sem tudod, és ha azt akarod benyögni, hogy sajnálod, akkor azzal már elkéstél. Azt pár hónappal ezelőtt kellett volna...-fejeztem be, s.lezártnak tekintettem a beszélgetést, de Ashlee nem így gondolta.
   -Sky...kérlek...engedj be...bent mindent elmondok! Megígérem!
   -Hhh...hogy lehet ilyen meggyőző, és én miért vagyok ilyen jó szívű...-mormogtam, s kinyitottam az ajtót.-Hhh...Gyere...-tessékeltem be.
  -Tudod...van az a lány...-ült le.-...Jacqueline...Ő...kényszerített... És ha...nem teszem mag...akkor...megszégyenített volna...
   -Nem hiszem el...
   - Én sem...
   -Nem...én azt nem hiszem el...hogy...ezt tetted...hibázni...az egy dolog, de az...hogy másra fogjuk, az egy másik...
   -Tehát...nem hiszel nekem...
   -Nem...nagyon sajnálom, hogy nem vagy képes elismerni a hibád, és bevallani, hogy mi az igazság...
    -De...ez igaz!!!Nem...-kezdett el magyarázkodni.
    -Kérlek menj ki...-mutattam az ajtó felé.
    -Sky!
   -Kérlek menj ki!-ismételtem magam.
   -Nem ilyennek ismertelek meg...-s e szavakkal kilépett az ajtón.
Egy pillanatra mintha bűntudatom lett volna, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt.
 Ránéztem az órámra:16:30
   -Basszus, hogy telhetett el ilyen hamar az idő???-kiáltottam fel, felpattantam az ágyról és gyors átöltözésbe kezdtem. 10 perc múlva már Yellow ajtaja előtt álltam. Bekopogtam.
   -Ki az?-kiáltott ki.
   -Skyla!-mondtam.
   -Egy pillanat!-hallottam, hogy csörög-zörög. Nem sokkal a kiáltás után ajtót nyitott.-Gyere be.
 Beléptem. A szobája fiúhoz képest teljesen rendezett volt, bár abból ítélve, hogy öv és chips-es zacskó csörgést hallottam egész d.u. pakolhatott.
   -Hű!-ennyit tudtam mondani.
   -Ennyire ne kukulj meg!-bökött vállon.
   -Nem vagy vicces!-mondtam, de.közben vigyorogtam.
   -Te is tudod, hogy az vagyok...
   -És hogy milyen szerény is!-egy darabig csendben álltunk a csukott ajtó mellett.
   -Mindjárt kezdődik a rész...-bekapcsolta a TV-t.-Foglalj helyet!-mutatott az ágyára, melyen nem volt ott a takaró.
 Leültem, s mellém heveredett.
"Üdvözlünk mindenkit a My hope sorozat 2.évad 1.részének adásán."-hangzott a TV-ből, erre rögtön odakaptuk a fejünket. -....Jó szórakozást kívánunk hozzá!
  Mukkanás nélkül néztem a sorozatot, és úgy beleéltem magam, hogy odabújtam Yellow-hoz, ő pedig átölelte a vállam. Mikor a résznek vége lett. Néma csendbe burkolózott a szoba. Percekkel később amikor rájöttem, hogy hozzábújtam Y-hoz idegesen ugrottam el tőle:
   -Csakhogy tudd ez nem jelent semmit!-kiáltottam rá. Ő nevetve emelte el a kezét rólam.
   -Csak átöltelek!-nevetett még mindig. Én pedig fülig vörösödtem.
   -Ja...jó!-majd nem bírtam tovább és csatlakoztam a röhögésbe, amiből végül órákig tartó párnacsata, és "verekedés" lett nevetéssel és hangoskodással együtt. Már csak azt hallottuk, hogy a falon át dörömbölnek.
 Yellowwa ránézett az órájára.
   -Már 22:03?
   -Akkor azt hiszem mennem kell...-álltam fel.
   -Várj!-kikísérlek, ugrott fel. Elkísért az ajtóig, ahol adott a hajamba egy puszit. (Elvörösödtem).-Jó éjt!-köszönt el.
   -Szia!-mondtam és rögtön elindultam a szobámba.
 Beértem, magamra csaptam az ajtót és levágódtam az ágyamra úgy, ruhástul. És...elaludtam.