2016. augusztus 7., vasárnap

Augusztusi különkiadás


Úgy is nyár van, utolsó hónap úgy gondoltam valami ilyesmit írok ebbe a kiadásba.
 Jó szórakozást!

  Átlagos nyári napnak indult ez az életemben. Amíg a szüleim be nem jelentették, hogy lemegyünk a Balcsira, én először nem akartam menni. De:
   -Hozhatod a barátnődet, hogy is hívják..?
   -Skyla. És nem a barátnőm, csak haver.
   -Pedig nagyon illetek egymáshoz.
   -Anya...
   -Jó befejeztem..., akkor, ha Skyla akar jönni, nyugodtan jöhet. Amúgy is csak elpasszolgatják ide-oda a szülei, akkor meg...
   -Jó..megjegyeztem. Amúgy hány napra megyünk?
   -A hétvégére.
   -Ha...esetleg Skyla is jön...akkor...néha eljárhatunk egyedül....?
 Először azt hittem nem engedi meg.
   -Hhhh...ha Skyla is jön.-mosolygott rám

                                                                     ***

Később úgy is találkoztunk Skylaval, ezért úgy döntöttem, hogy személyesen tudatom vele a hírt. Azt beszéltük meg, hogy érte megyek így időben elindultam, hogy odaérjek. Amikor kopogtam senki sem szólt ki. Újra kopogtam:
   -Sky! Ha itt vagy szólj!-de semmi.-Skyla!!
 Már indultam volna, amikor eszembe jutott, hogy telefonon is tudok szólni neki.
  "Sky! Itt vagyok előttetek, ahol megbeszéltük.
                                  Y"
 Küldés... Elküldve
 Nemsokára érkezik a válsz:
   "Yellow! Hol vagy? Itt állok a házunk előtt, de sehol sem látlak."
                                   S"
  "Itt állok...a ...bakker...ez másik utca. Máris megyek, egy utcányira vagyok onnan Sietek!"

  Futó lépésben közeledek Skylaékhoz.
   -Bocs a késésért, azt hittem jó helyen vagyok.-hadarom.
   -Semmi baj. Akkor megyünk?
   -Menjünk.
 Egy darabig sétálgattunk, míg gondoltam mehetnénk a parkba, tehát arra vettem az irányt. Megláttam egy üres padot egy fa alatt. Úgy gondoltam...tökéletes lesz. Oda vezettem Sky-t.
   -Nos...itt jó lesz....
   -Igen, remek kilátás nyílik a park legszebb részeire.-viccelődött.-De miért is vagyunk itt?
   -Csak úgy... meg azért...hogy...megkérdezzem....
   -Igen?
   -Hogyeljönnélevelünkbalatonranyaralni?  -hadartam. Skyla pedig megkukult, ezért kénytelen voltam megszólalni.-Ha nem akarsz nem kell...csak egy ötlet.
   -Ki mondta, hogy nem akarok? Ez a legnagyszerűbb, ami történhet velem!-kiáltotta,aztán a nyakamba ugrott. Én pedig ahogy ő is engem magamhoz szorítottam.
  "Köszönöm Istenem, hogy nem utasította vissza."-gondoltam hálásan.
   -És mikor mennénk, és meddig, és hova?
   -Holnap mennék, sajnos csak a hétvégére maradnák, és Zamárdiba.-válaszoltam sorban..
   -Köszönöm, hogy gondoltál rám! És nem kell itt senyvednem akár csak a hétvégére is.-jelentette ki, és egy puszit nyomott az arcomra.

                                                                      ***

 Másnap hajnalban /pénteken/ már mind a négyünk össze volt pakolva, indulásra készen álltam a szobámban.
  "Vajon mindenem meg van? Nem hagyok itthon semmit?.."-tűnődtem el gondolatban.
   -Yellowwa! Indulnunk kell, nehogy megvárassuk a barátnődet!-kiabált be anya.
   -Máris megyek!-kiáltottak, s egy gyors körültekintés után leoltottam a lámpát, és kimentem. Kint az autó csomagtartója majdnem tel volt, a maradék hely Sky cuccainak maradt. Beszálltam a kocsiba az anyós ülés mögé. És indulhattunk is Sky-ért. Apa leparkolt Skylaék előtt, ahol Sky/, mint akit kidobtak/ csomagostul várt minket. Amint meglátott minket elindult a kocsi felé.
   -Sziasztok!-köszönt.
   -Szia kedves! Mindannyian örülünk, hogy velünk tartasz. De szerintem ennek Yellow örül a legjobban.-csipkelődött velem.
   -Anya!?
   -Tudom, tudom...meg sem szólaltam.
 Sky mellém telepedett, még úgy is láttam, hogy mosolyog, hogy majd lecsukódtak a szemeim, és nem volt még teljesen világos.
 Ezért finoman megcsíptem. Erre felém kapta a fejét. Én intettem, hogy maradjon csöndben, elővettem a telefonom.
  "Nem mosolygunk rajtam..."
  "De igen!😊"
  "😒"
  "Most mi van?"
  "Semmi....fáradt vok"
  "Én is.."
  "Mennyit aludtál?"
  "Nem sokat...alig bírtam lehunyni a szemem, túlságosan izgatott voltam."
  "Én is."
  "Szerintem megpróbálok aludni!"
  "Oké, szerintem én is, nem szeretnék ma elaludni miközben a vízben lubizkolunk!😀"
  "😂 Elképzeltem!! 😂"
  "Jól van...mostmár alvás, vagy csak pihenés, nekem mindegy."
  "Jól van mami..nyugi! 😁"
 Erre inkább nem írtam semmit. Eltettem a telefonom, elhelyezkedtem az alváshoz.El aludhattam, mert amikor felébredtem azt vettem észre, hogy egy párna a földön, Sky meg rám dőlve. Végig simítottam az arcán, majd visszatettem a fejem a párnámra. Mosolyogva aludtam vissza.

                                                                              ***

 Már megérkeztünk...te jó ég!!! Skyla még mindig alszik...fel kéne keltenem, mert így nem tudok kiszállni.. De olyan édes....
   -Sky....-suttogom, és végig simítom az arcát.-Skyla..megérkeztünk...ideje....öhm..felkelni..-de csak aludt tovább, és ezért adtam egy puszit az arcára. Ez hatott.-Szia! Úgy aludtál, mint a bunda. És...megérkeztünk.-mosolyogtam rá.
   -Yellow...te vagy az?-szólalt meg álmos, rekedtes hangon.
   -Igen...mi az?
   -Csak örülök...-mosolygott
 Sky-nak csak pár percre volt szüksége, hogy teljesen éber legyen. És már indultunk is a csomagjainkért. Amint beértünk láttam 2 szobát egymás mellett.
   -Gyere!-súgtam oda a lánynak. Odavezettem a szobákhoz.-Válassz egyet.-kiválasztotta a neki tetszőt, és bevitte a cuccait. Én bementem a másikba, lecuccoltam. Elkezdtem kipakolni. Felnyitottam a bőröndöt, és...nem az én motyóm volt benne. Ekkor megjelent Sky.
   -Most már tudom hová tűntek a ruháim. Te vitted el!-mutatott rám. Majd közelebb jött és leült mellém.-Nem is tudtam, hogy ugyanolyan a böröndünk!
   -Én sem...akkor...szobacsere?
   -Hát, úgy látszik, már nem akarok cipekedni. Ha már itt vagyunk! Pakoljunk ki együtt! 😄
   -Pakoljunk!
 Miután mindkettőnk bőröndjét kipakoltuk, anya beszólt, hogy reggeli van. Reggeli után sétálni mentünk, elsétáltunk a kompig, ott vettem magunknak fagyit, és onnan haza. De nem siettünk.
   -Délután lemegyünk a partra?
   -Aha! Annak örülnék neki...rég voltam természetes vízben.
   -Oké, akkor szólok a szüleimnek, hogy...am...ebéd után a partra megyünk.
 Ebédeltünk, összepakoltuk a fürdéshez feltétlenül szükséges dolgokat, majd elindultunk. Szerencsére a part 10 perc gyaloglásra volt. Gyorsan találtunk a part közelében egy üres helyet a cuccainknak. Levettük a ruhánkat, és fürdőruhában bementünk a vízbe. Bent Sky rögtön elkezdett fröcskölni én pedig nevetve bentebb rángattam. Ott meg olyan fröcskölésbe kezdtünk, hogy fú! A végén csurom vizesen, még mindig röhögve jöttünk ki a vízből. Mivel csak plédünk volt arra feküdtünk le. Így az arcunk elég közel került egymáshoz. Hú...olyan szép alakja van...végig mértem tetőtől talpig, sehol semmi felesleg. Formás alak, gyönyörű kreol bőr, észre vettem már, hogy nem fehér, de most sokkal sötétebb a színe. Még elemezném a testén, de furcsán néz rám, ezért abba hagyom a gondolat menetet és rámosolygok.
   -Kezdek éhes lenni, megyek venni valamit. Te mit kérsz?
   -Én még nem vagyok olyan éhes, de egy gyros-t elfogadnék.
   -Máris hozom kisasszony!-viccelődtem vele.
 10-15 perc múlva már mindkettőnk előtt ott volt a gyros, s falatoztunk. Én gyorsan befaltam. Sky küszködött vele kicsit, de végül ő is eltűntette.
   -Nem is tudtam, hogy így be tudtam, hogy ennyit eszel! Még a végén elhízol!-viccelődtem.
   -Héé!
   -Csak vicceltem nyugi?-nevettem el magam.
   -Ezt megjegyeztem.
   -Jó...nem akarsz napozni?
   -Minek?
   -Mert...én is azt tenném.
   -Oké. Felőlem.-s elhelyezkedett a pléden, én követtem a példáját. A plés kicsi volt kettőnknek, így egymásnak nyomódtunk. Nekem ez jól eső érzést kölcsönzött, de Skyt nem tudtam. Ekkor derült ki, hogy Sky elaludt. "El kell innen vinnem!"-gondoltam.
 Hazavittem, és hagytam hagy pihenjen. Én addig elővettem a laptopom és gondoltam letöltöm az Asphalt 8-at. Azzal úgy elütöttem az időt, hogy észre sem vettem,és már este volt. Sky-t észre sem.vettem,pedig elmondása szerint jót szórakozott rajtam, és a versenyzésemen -meg persze a káromkodásaimmal-

                                                                               ***

Skyla és én estére nem igazán terveztünk semmit. Hamar elmentem aludni, de bem bírtam elaludni. És mivel pár percel azután, hogy ráébredtem...ebből nem lesz alvás belesett Sky.
   -Fenn vagy még?-kérdezte félhangosan.
   -Öhm..ja. Nem tudok elaludni.
   -És...bejöhetek?
   - Persze. Gyere!
 Bejött, én felkapcsoltam az éjjeli lámpám. És leültünk az ágyam mellé. Egy ideig csak ültünk gondolatainkba mélyedve. Végül én törtem meg a csendet.
   -És? Milyen itt?
   -Hát...nem is tudom.....-kezdte mosolyogva.-Tudod...nem így képzeltem el...
   -Hanem...hogy?
   -Azt hittem...hogy nem lesz ilyen jó veled... Azt hittem, hogy csak elhívtok és tudomást sem veszel rólam.-a vállunk egyre közelebb ér egymáshoz.-És csak megszeretném köszönni, hogy ilyen vagy velem.
   -Nincs mit. 😃
 Azt érzem, hogy valami rá nehezedik a vállamra. Lefordítom a fejem. Sky ott alszik rajtam.😊 Óvatosan felállok, és beemelem az ágyamba. Én pedig leheveredek az ágy mellé.
 Reggel úgy kelek fel, hogy az ágyban vagyok, mellettem Sky alszik még mindig.Elmosolyodok és újra elnyom az álom. Aztán arra kelek fel, hogy valaki mozgolódik az ágyon. Majd leesik, hogy Sky az. Tudatomon kívül magamhoz húzom, megölelem. Ő hozzám simul. Majd percekkek később elengedem. De Sky csak fekszik mellettem, hozzám simulva, mint a pióca. Órákhosszat ellennêk így csak ha anyáél benyitnak nekem annyi.
   -Sky...Sky...!-suttogom, miközben simogatom a puha arcát.-Sky..!
   -Hm...-morogja álmos hanggal.
   -Átkéne menned a másik szobába,anyáék miatt...bocsi...
   -Mmm....-morog.-Megyek...
 Kiszállok az ágyból, és kinyitom az ajtót.
   -Pár perc múlva találkozunk a reggelinél.-Ő kilép, én meg alvást színlelve viszzafekszem, de csak fekszem, nyitott szemmel, a falhoz fordulva.
 Kezdem unni magam, kikelek az ágyból, és kisétáltam a szobámból.

                                                                                   ***

 Ma délelőtt a strandra mentünk, mindannyian. Szeremcsére csak este indulunk haza, ezért arra gondoltam elviszem Sky-t Szántódra a révhez.
 Elkértem anya biciklijét, fogtam az enyémet, és Sky-hoz mentem.
   -De....már 5 éve nem tekertem...
   -Biztos menni fog...a biciklizést nem lehet elfelejteni. Úgy mint a lovaglást sem.
   -Hát....
   -Bízz bennem!- kérleltem, mire ő rám nézett, elmosolyodott és elvette a bicajt.
 Az úz zökkenő mentesen telt. Letettünk a "járgányt".
   -Mondtam, hogy menni fog!
   -Jól van...igazad volt.
   -Gyere. Nézd! Válassz. 2 gombóc.
   -Igazán?
Bólintok.
   -Akkor...egy oreót, és egy snickers-t kérek.-odaadták neki a fagyit. Már fizetett is volna, de én nem hagytam.
   -Tedd el, én fizetek. Én egy epret és egy csokis kekszet kérnék.-fizetek, és elindulunk a biciklikhez.
   -Köszi, hogy meghívtál.
   -Nincs mit! Hé! Nem sétálunk egyet? Hagyjuk itt a bicikliket, és sétáljunk le a kompokhoz.
   -Oké.-lezártam a cangáink, és indulhattunk is.
   -Megyünk?-odanyújtottam neki a behajlított karom. Ő belém karolt és úgy válaszolt:
   -Menyjünk!
 Egymásba karolva leandalogtunk a partra.
   -Köszi, hogy ilyen jó hétvégét biztosítottál nekem.
   -Semmiség az egész.-"túrtam" a hajamba.
   -Nem, nem az, kiszabadítottál a pokolból, és azóta amióta Alonso-t alig látom nem éreztem ilyen jól magam.
   -Ennek örülök... M...mármint annak, hogy jól érezted magad.-dadogtam. "Itt a pillanat!" Időközben egymás elé álltunk. Közelebb hajoltam hozzá, már megérintettem volna az ajkát amikor...
   -Öhm...eléggé eltelt az idő...nem gondolod, hogy visszakéne mennünk? Szerintem a szüleid már várnak!
   -D...De...de! Menyjünk vissza. Tényleg sok már az idő.
 Hazatekertünk, igaza volt Sky-nak anyáék már indulásra készen álltak a tornácon. Beszálltunk a kocsiba, én elővettem a telefonom, azzal a céllal, hogy folytassuk az irogatást, ám Sky is előhúzta a sajátját. Nem tehettem mást, rá üziztem:
  "Nem irogatunk a telómon, úgy ahogy idefelé?"
  "Most nem..de azért köszi, hogy felajánlottad."
 Alig vártam, hogy haza érjünk.
Mikor megérkeztünk Sky-hoz én kipattantam a csomagokért, és elhúztam a ház elé. Sky ment is volna már be.
   -Figyi! Van valami baj?
   -Mintha nem tudnád miről van szó...
   -Sky...sajnálom...azt hittem te is akarod...mostanra megbántam, hogy megpróbáltalak megcsókolni...
   -Te mégis miről beszélsz?
   -Te miről beszélsz?
   - Én a szüleid fusztráló "mindenáronszemmelkelltartanunkeztakishülyét" tekintetéről. És te?
   -Semmiről!-furán nézett rám Sky, ezért megerősítettem.-Semmiről! Tényleg! Nem érdekes!
   -Oookééé.......-álltunk egy darabig egymás szemébe nézve.-Na mindegy..Szia!- nyomott egy puszit az arcomra.
   -Szi...Szia!-integettem utána bárgyún.
 Beszálltam a kocsiba, és pár perc múlva jött egy SMS.
  "Ne hidd azt, hogy nem vettem észre, a csókos próbálkozást a révnél!😚😊"
  "Nem hittem...és tényleg sajnálom..."
  "Nincs baj...nem azt mondom, hogy nem érzek semmit irántad, mert ez hazugság lenne. Hanem azt mondom, hogy szeretném megőrizni a baráti kapcsolatunk."
  "Megértelek! És elfogadom. Bocsi mennem kell hazaértünk! 'ccakát!"
  "Jó éjt neked is!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése