2016. május 23., hétfő

Kezdetekben... II.

Reggel nem tudtam mit gondoljak...Yellowwa...megpuszilt, de vajon csak barátilag? Nem tudom, de azt hiszem nem akarok összefutni vele.
 A nap lassan telt, amióta Alonso itt járt senki nem piszkál. Ashlee mérgesen nézett rám, amikor találkoztunk, amitől újra lelkifurdalásom lett. "Lehet, hogy ki kéne vele békülnöm?" "Nem!-"parancsoltam magamra.-"Nem véletlen küldtem el! Hazudott!"-elég furcsán nézhettem, mert egy csapat lány nevetni kezdett rajtam. Én csak rájuk mosolyogtam és elhaladtam mellettünk. Ahogy gondolkodtam eszembe jutott, hogy egy ember mégis van, akivel beszélni tudok Yellowwa-ról. Rögtön tárcsáztam Alonso-t.
   -"A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható, kérjük próbálja később a hívást!"-hangzott.
   -Remek! Nem érem el...-inkább hagytam a fenébe.-Hhh....
   -Skyla!-hallottam a hátam mögül egy lány hangot.-Skyla!
   -Ccc...Mi van?-fordultam meg.-...Elizabeth...?
   -Igen, úgy hívnak.
   -Bocsi, csak azt hittem...más vagy....
   -Semmi baj.-tetőtől-talpig végig mért.-Valami baj van?
   -N....Nem...
   -Nem úgy látszik....
   -Pedig jól vagyok!
   -Na! Ki vele!
   -....Egyáltalán nem vagyok jól...!-kiabáltam rá.-Bocsi...csak...
   -Semmi baj, inkább gyere! Húzott be a szobájába.-utoljára még láttam, hogy Ashlee szomorúan néz rám.-Tulajdonképp akkor mi a baj?
   -Minden...Yellowwa...Ashlee....a tanulás...és a tetejébe jön Jacqlien is...-nyögtem, miközben nem bírtam abbahagyni a sírást.
   -Akkor kezdjük az elejétől. Mégis ki az a Yellowwa? És mi van Ashlee-vel?
   -Yellowwa az új fiú... Ashlee...pedig...ki akar velem békülni....-mondtam. -Már csak könnyeztem.
   -Jaaa, hogy Ő!!! Láttam már veled, nem hittem, hogy baj van vele... Ashlee...nos Ő egy másik történet. Gondolom összefügg Jacqlien-nal. A tanulás senkinek sem jó.
   -Yellowwával semmi baj nincs...csak...nem tudom...hogy...izé...most...mit jelent neki...hogy...adott...egy puszit a hajamra....
Bess nevetni kezdett..
   -Sky...ezzel nincs semmi gond, ahogy mondod. Nem kell jelentenie semmit. Vagy jelentett is, akkor majd idővel kiderül...-mondta még mindig nevetve.
   -Tudom, de ezután nem akarok a szeme elé kerülni...mert...elrohantam előle...fülig vörösen...és szégyenlem...-hajtottam le a fejem.
   -Nem kell kerülnöd... ez természetes... ha valaki tetszik neked.
   -De...nekem nem tetszik!!!
   -Akkor sem kell kerülnöd, beszélsz vele, tisztázzátok, és ennyi...
   -Ez nem ilyen egyszerű...
   -Márpedig de. Ilyen egyszerű.
   -Szerintem nem...félek mit szól majd ehhez.
   -Hhh..lehetetlen vagy.
   -Hehh...
*kopp-kopp*
   -Igen?-kérdezi Bess.
   -Sziasztok lányok! Az igazgatónő hív mindenkit egy megbeszélésre.-hajol be Yellowwa.
   -Oké, megyünk!-szól Bess.
   -És köszi!-egészítem ki.
   -Nincs mit!-néz mélyen a szemembe. Mire én halványan, de észre vehetően elvörösödtem. Yellowwa távozása után Bess megbökött.
   -Hé!!!-vigyorog.
   -Mennünk kell!-parancsoltam rá. És elindultam ki az ajtón.
 Az aulában már gyülekeztek a többiek. Mikor végre mindenki megérkezett az igazgatónő beleszólt a mikrofonba:
    -Köszöntök minden egyes tanulót! Nagy bejelenteni valóm van számotokra! Kirándulást szervezünk.........*dobpergés*...........Erdélybe!!!!-fejezte be. Ebben a kirándulásban csak az vehet részt, aki akar, nem erőlteti senki. De annyit tudni kell, h nem séta galopp lesz. Köszönöm a figyelmet!
 A gyerek seregen nagy robaj vonult át, meg tárgyalták az imént hallottakat. S egy idő után szét széledtek.
   -Te elmész?-kérdezte tőlem egy hang. Hátra nézek s Ashlee az.
   -Veled nem beszélek!-mondom mérgesen s elindulok.
 Vagyis elindulnék, ha el nem kapná a kezem.
   -Várj! Kérlek! Azt hiszem, hogy....én is tehetek a dologról...nem kellett volna meg tennem. Tudhattam volna....
   -Legalább megérte?-kérdezem hanyagul.
   -Nem....
   -Tehát 1 êvet elvesztegettél a barátságunkból...gratulálok...-egyre kevesebb kedvem van beszélni vele.-Most mennem kell...-s kitéptem a kezem a szorításából. Elindultam a szobámba.
 "Holnapra el kell döntenem, h megyek-e ..."
 Álldogálok egy darabig a szobámban, majd halk kopogást hallok.
   -Gyere be!-kiáltom ki egy helyben állva.
 Az illető bejön. Végig sétál a szobán egyenesen mögém. Megölel.
   -Ma egész nap kerültél.-mondja.-Miért?
   -Mert....
   -Mert? Ennyire rémisztő vagyok?
   -Nem....csak....tegnap.....
   -Tegnap mi?
   -Mindegy....hagyjuk....
   -...Kérlek mondd el...-kérlel.
   -Hhhh...mi volt az a tegnapi?
   -Milyen tegnapi?
   -Az a....puszi...-próbálok nem elvörösödni, ha arra gondolok.
   -Jaaa, hogy aaaz! Azt hittem nem bánod... Akkor sajnálom...
 Nem tudok megszólalni. Akkor jól mondta Bess, csak baráti volt. Nem tudom...lehet, hogy mást vártam volna.
   -Megkukultál vagy mi?
   -Nem, nem...semmi!-ekkor lépett elém.
   -Azt hitted más lesz a válaszom?
   -Nem.., dehogy is!
   -Pedig én nem ezt vettem észre!-vigyorgott rám.
   -Pedig nagyon is észre veheted!
   -Jójó! Nyugi! Befogtam..jól van!
 Erre nem tudtam mit mondani.

                                                                             ***

 Ma leadtam a jelentkezésem a kirándulásra. Már várom az utazást. Még van addig 1 hét...
 A hét hamar el telt, mindenki lázasan várta a napot. S végre...végre eljött a várva várt nap.