Tegnap este alig bírtam elaludni az izgalomtól, csak egy bökkenő volt.... ma 3kor keltünk. És el kellett készülni a hajnali 4es indulásra. Szerencsére nem sokan késtek.
4:20kor elindultunk. Én Bess mellett foglaltam helyet. Egyikünk sem vágyott alvásra, ezért elővettük a telefonjainkat, és mutogattunk egymásnak mindenfélét. Fél óra múltán mindketten betettük a zenét a fülünkbe. Mielőtt átléptük volna a határt megálltunk egy szünetre, ez kb. 20 percet foglalt magába. A határátkelés nem sok időt vett igénybe, mikor ez megtörtént suhanhattunk is az 1. program felé, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Tereza Stoicaval, aki el is kezdte a feladatát. Egy gyors körbetekintés után visszaszálltunk a buszra, és utaztunk tovább.
Mivel a buszon vegyes évfolyamba járó gyerekek vannak, Yellow a közelemben volt, és egyszer meghallottam, hogy rólam beszél.
-Szép lány, csak ne lenne olyan félénk....
-Lehet, hogy azt hiszi, hogy tetszik neked...
Erre beállt a csönd. Nem reagált semmit Yellow, ebből arra is következtethettem, hogy az állítás fordítottja igaz, de egyszer csak kitört belőle a nevetés. Nem is tudom, hogy ez rosszul esett-e, vagy jól. Szerencsére nem kellett ezen sokat gondolkodnom, mert Bess megrázott. Felébresztve a kábulatból.
-Sky! Úgy elgondolkodtál valamin, bocsi muszáj volt...csak.... megakartam kérdezni, hogy hoztál-e valami kártyát, amivel elfoglalhatjuk magunkat.
-Bocsi nem.
-... Megkérdezhetem min gondolkodtál annyira?
-... Semmin...-vágtam túl gyorsan.- Úgy értem semmi érdekesen...-korrigáltam, bár az arckifejezése nem árulkodott arról, hogy ezt el is hiszi, de nem firtatta tovább.
Közeledtünk a Király-hágóhoz.Előtte megtekinthettük a Tordai-hasadékot. Szép látványt nyújtott, majd felmentünk a Király-hágóra, sokat fotóztam. És a zenét is sokszor raktam be. Estefelé egy vendéglőben láttak el minket vacsorával. Majdnem mindent megettem...mármint a töltött káposztából. A többiek pedig nagyon csodálkoztak, mert nem hitték, hogy én ennyit bírok enni.
A szállásra pedig még egy is utazás után értünk. Ahol megint kaptunk vacsorát. Én olyan emberes adagokat ettem, hogy csak na! Egy pici ebből, egy pici abból.
***
Másnap a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz mentünk. Ott vettem egy kis emléket. De más nem igazán történt.
***
A harmadik napon helyben maradtunk. Pár utcával arrébb borvizet szereztünk, majd felmásztunk a Kissomlyóra, ott pihentünk egy darabig, ellehettünk. Fotót készítettünk. Aki akart a Nagysomlyóra is felmehetett. Én vállalkoztam. Felfele szereztem két járó botot, mellyel könnyebben a tetőre jutottam. Fenn volt egy kilátó, ezzel is úgy voltak a tanárok, hogy aki akar felmehet alapon felküldtek minket. Én sajnos a 4 emeletből csak a 3.ig jutottam, aztán meg azt mondták felesleges felmennem. Mindegy is. Elindultam a talaj felé. Viszonylag gyorsan leértem. Lenn észre vettük, hogy nem is lett volna szabad felmenni. Most már nem számít, mert megtettük. X'D
Elindultunk lefelé a Nagysomlyóról, bár elég meredek volt az út. És hát...fura érzést keltett bennem Yellow közelsége is. Pluszban hallgattam mit beszélnek, s a hangja bizsergéssel töltött el. "Bár én is ott lehetnék a társaságukban..."-gondoltam. Sekkor történt az, hogy nem figyeltem, megbotlottam, és elestem, rá a nagy kövekre, ezután minden elsötétült.
A legelső kép amit láttam, az Yellowwa aggódó arca volt, amint fölém hajolt.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-I...igen...-nyögtem, és megpróbáltam felülni, s rögtön fájdalom nyilallt a tarkómba. Majdnem visszaestem a kövekre a fájdalomtól, de Yellowwa megtartotta a fejem, és a térdére hajtotta. Ezek a mozdulatok, olyan jól esőek voltak, hogy beleszédültem. Vagy ez a fájdalom volt? Nem tudom.-Hol... vannak a thöbbiek?
-Elmentek szólni valamelyik tanárnak.
-De..jól vagyok!
-Nem...nem vagy jól...az előbb is majdnem újra lefejelted a köveket, ha nem vagyok itt...-nem folytatja.-Tulajdonképpen, hogy csináltad?
-Mit?
-Hogyan estél ekkorát?
-Hát...-elvörösödöm.-Nem is tudom...talán elgondolkodtam egy kicsit...
-Vagy hallgatóztál.-Egészíti ki a mondatom-Igazam van?-a tekintetem elárulhatja, hogy rá hibázott, mert elmosolyodik.
-Jól van...jól van...bevallom hallgatóztam...és nem figyeltem a kövekre...
-Ejnye...ejnye...tudod, hogy nem szabad hallgatózni?-dorgál vigyorogva.
Én kicsit felemelem e fejem, hogy bár fejjel lefelé, de a szemébe nézhessek, ő lenéz rám. A tekintetünk találkozik, egymásra mosolygunk, s így maradunk percekig. A pillanatnak az érkező segítség vet véget, s gyorsan elnézünk máshová, nehogy valaki észre vegye. Remélem nem vörösödtem bele annyira a pillantásába.
A tanár kérésére Yellow felkapott, és kézben vitt le a maradék úton. A fejem még eléggé fájt, ezért a Kissomlyóról támogatva kísért le. A szálláson is bevitt a szobámba,és befektetett az ágyba, majd amikor indulni készült elkaptam a karját.
-Ne menj..-nyögtem.
-Csak hozok egy kis inni.-mondta, mire elengedtem. Nem tudom mennyi ideig lehetett kint, de nem emlékszem, hogy mikor jöhetett vissza, mert elaludtam. Csak arra emlékszem, hogy amikor kinyitottam a szemem a gyönyörű barna szemeit pillantottam meg, mellyel aggódóan figyel.
-Szia! Kipihented magad?-kérdezte kedvesen.
-Igen, asszem.-válaszoltam álmos hangon.-El..kell..mennem hajat mosni.-mondtam, leginkább magamnak.
Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, megmostam a hajam. Megszárítottam annyira a hajam, hogy ne csöpögjön, de hagytam, hogy a vállamra omoljon és hűsítsen.Felvettem a rózsaszín farmerom a kék ujjatlanom, és rá egy rózsaszín inget, amit felhajtottam a könyökömig. A smink csak szempilla spirálból állt az arcomra pedig alapozót tettem.
Kiléptem a fürdőszobából, Yellow a szobában várt.
-Egy pár percre bezárkózik és más emberként lép ki onnan... Hogy van ez?-viccelődött.
-A fürdőszoba csodákra képes!-jelentettem ki, és elnevettem magam, de hirtelen fájdalom hasított a fejembe. Mire odakaptam a kezem, és összeszorítottam a szemem, hátha enyhül a fájdalom.
-Jól vagy??-kérdezte aggódva Yellow. Pár másodperc múlva már nem annyira fájt a fejem.
-Most már igen...
-Nem sokára kezdődik a tánc...lemegyünk?
-Egy pillanat.-bevettem a fájdalomcsillapítót, és indulhattunk is. Lementünk a csűrbe, és ott táncoltak a többiek, engem pedig minél távolabb a zenétől leültetett Yellow, majd mellém ült. Egy ideig néztük a táncot, majd mikor a páros táncok következtek Yellow a fülembe súgott:
-Ha nem fáj a fejed táncolsz velem?
-Szívesen.-ahogy kimondtam a választ a kezét máris felém tartotta, én pedig belehelyeztem a sajátom. Elkezdünk csárdásozni, s forgásban kötöttünk ki. Elkezdtem szédülni.
-Szédülök...-suttogtam neki.
Egy kör múlva irányt váltott. Majd irányítás alapján körbe mentünk páronként. Jól leizzadtam, mivel nem fogtam össze a hajam. Mikor vége lett, megköszönte a táncot, és újra megfogta a kezem.
-Nem fáj a fejed?
-Egy kicsit kezd...
-Fel akarsz menni?
-Nem is tudom..maradjunk egy kicsit kint, egyik este kijöttem, mert nem tudtam aludni, és találtam egy gyönyörű helyet. Gyere!-húztam magammal. Mikor megérkeztünk a cél helyre körbe néztem. A Hold pont úgy világított, hogy egy hely olyan volt, mintha reflektor fényben lenne. Oda leültünk, én rádőltem Y vállára, és ott ültünk csendben.
***
Reggel egy ismeretlen helyen ébredtem. Körül néztem, majd megakadt a szemem egy testen, mely a földön feküdt. A test tulajdonosa voltaképp Yellow volt. Felkeltem odamentem mellé, a hasogató fájdalommal ami a fejemet célozta meg nem törődtem. Leguggoltam, és megsimítottam a karját.
_Yellow...-suttogtam. De ő csak mordult egy, felém fordult. Ahogy rájött, hogy én vagyok ott kipattant a szeme.
-Sky. Hogy vagy? Fáj még a fejed?
-Hát..fejfájással guggoltam le, de ha nem mozdulok egész jó.
-Az nem jó..Hát...valahogy ki kell bírnom a mai napot... Ha mással nem, majd fájdalomcsillapítókkal.
***
Túl éltem a tegnapi napot...most pedig a buszon ülök. Yellow mellém ült, így Beth valami hülye mellé került...annyira sajnálom, de most nem erre kéne gondolnom, hanem arra, hogy a személy, aki mellettem van miért is ült pont ide. Ha megkérdezem, az bunkóság, de ha nem szólok hozzá, az még nagyobb...
-Öhm...-kezdtem bele.
_Igen?-fordult felém.
-Köszi..., hogy ott maradtál velem, és...vi...vigyáztál rám az esésem után...
-Ez természetes, bárki megtette volna...
-De te tetted meg.-vágtam rá.
Rám mosolygott. Majd kihalászott a táskájából egy laptopot, gondolom a sajátját.
-Nézünk valamit?
-Mit?
-Nem tudom...My Hope 2. évad 2. rész?
-Meg van neked?
-Persze, gondoltam letöltöm, hogy megnézzem valamelyik nap, de egyedül nem akartam. Akkor nézzük?
-Még szép!-mosolyogtam.
Elkezdtük nézni, de volt egy megálló a vége előtt. Csak egy fénykép, WC és mentünk tovább. A megálló után elkezdett fájni a fejem, de nem törődtem vele úgy gondoltam majd elmúlik.
De nem, hogy nem múlt el, rosszabbodott, szerencsémre Yellow átkarolt, és enyhítette az érzést. A sorozat rész végére el is fáradtam, de nagyon. Mivel Yellow továbbra is ölelt rádőltem a vállára, és elaludtam.
