Kezdetekben...

Másnap boldogan keltem fel. Azt hiszem szereztem egy barátot.Ahogy kiléptem a szobám ajtaján neki mentem...Y-nak.
   -Öhm...Szia!- köszöntem megilletődötten.
   -Ennyire láthatatlan lennék?
   -Ja nem, dehogy...csak...nem figyeltem eléggé.-mosolyogtam rá.
   -És ezért vagy még mindig pizsamában?
   -Miii???-magamra néztem, és tényleg.-Jajj..
   -Ma máshol jár a fejed...nem vagy olyan összeszedett és csendes, mint eddig...
   -Igen...igazad van...csak tudod...a tegnapon gondolkodtam...-méláztam el.-...mindegy is, megyek átöltözni, nehogy meglásson még valaki így.-és berohantam az ajtón, melyen az előbb kiléptem.
   -Siess, mindjárt kezdődik a tanítás!-kiáltott még be Yellow, majd elindult a tantermébe.
Én gyorsan felöltöztem, és mivel túl sok időt töltöttem a ruha kiválasztásával rohannom kellett a termemig. A tanár utánam érkezett szerencsére.
 Az órák után újra belebotlottam Yellow-ba.
   -Oh...Szia!-mosolyogtam rá.
   -Szia! Hogy telt a napod?-kérdezte kedvesen.
   -Unalmasan...meg...még unalmasabban... Neked?
   -Az nem sok... Én egy tz-t írtam, amire nem készültem, de semmi nem volt.
   -Alonso azt mondta ma adják a My hope 2. évadjának 1. részét.
   -Tényleg?
   -Aha! Asszem 5kor. Addig tanulok...
   -Nincs kedved...izé...együtt nézni...a sorozatot?
   -Um...nem is tudom...-húztam az időt-...felőlem nézhetjük együtt... És kinél?
   -Mondjuk nálam?
   -Oké.-feleltem kicsit hamar.-Akkor nálad 5kor.
   -Igen. Szia, jó...tanulást!
   -... Köszi... Szia!-köszöntem el, minél hamarabb a szobámba akartam érni. Mikor magamra csuktam az ajtót nekidőltem a hátammal, és elcsúsztam guggoló pózba.-Pfhuuuuuu..... Ez meg mi volt?-kérdeztem magamtól.-Remélem nem gondolja azt, hogy tetszik vagy ilyesmi...mert egyáltalán nem...csal barátként tekintek rá...semmi más, csak barát.
 Néhány.percig még pörgettem magamban az eseményeket, aztán felálltam, hogy leüljek tanulni. Próbáltam koncentrálni, de egyre csak az járt a fejemben, hogy ugye csak baráti film nézésre vagyok meghívva. A végén már összekavarodtak a gondolatok a fejemben...egyszer az I. világháborúból megmaradt tudás., egyszer pedig az agyalás azon, hogy.mik vagyunk mi Yellow-val. Bárcsak lenne valaki, akivel ezt megtárgyalhatom... Sajnos az eddigi barátaim Alonso lelépésekor cserben hagytak, és azóta csak Yellow állt velem szóba...tehát senkivel nem tudok beszélni erről... A gondolat menetet.megszakította egy kopogás. Odamentem az ajtóhoz, s kinyitottam.
   -Nini! Kit látnak szemeim! Volt barátnőm áll itt, akkor mikor "elveszítettem" a bátyám cserben hagyott? Köszi, de nem szeretnék újra az áldozat lenni.-ezzel becsaptam az ajtót.
   -Skyla kérlek nyisd ki az ajtót!
   -Minek?
   -Mert..
   -Látod még te sem tudod, és ha azt akarod benyögni, hogy sajnálod, akkor azzal már elkéstél. Azt pár hónappal ezelőtt kellett volna...-fejeztem be, s.lezártnak tekintettem a beszélgetést, de Ashlee nem így gondolta.
   -Sky...kérlek...engedj be...bent mindent elmondok! Megígérem!
   -Hhh...hogy lehet ilyen meggyőző, és én miért vagyok ilyen jó szívű...-mormogtam, s kinyitottam az ajtót.-Hhh...Gyere...-tessékeltem be.
  -Tudod...van az a lány...-ült le.-...Jacqueline...Ő...kényszerített... És ha...nem teszem mag...akkor...megszégyenített volna...
   -Nem hiszem el...
   - Én sem...
   -Nem...én azt nem hiszem el...hogy...ezt tetted...hibázni...az egy dolog, de az...hogy másra fogjuk, az egy másik...
   -Tehát...nem hiszel nekem...
   -Nem...nagyon sajnálom, hogy nem vagy képes elismerni a hibád, és bevallani, hogy mi az igazság...
    -De...ez igaz!!!Nem...-kezdett el magyarázkodni.
    -Kérlek menj ki...-mutattam az ajtó felé.
    -Sky!
   -Kérlek menj ki!-ismételtem magam.
   -Nem ilyennek ismertelek meg...-s e szavakkal kilépett az ajtón.
Egy pillanatra mintha bűntudatom lett volna, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt.
 Ránéztem az órámra:16:30
   -Basszus, hogy telhetett el ilyen hamar az idő???-kiáltottam fel, felpattantam az ágyról és gyors átöltözésbe kezdtem. 10 perc múlva már Yellow ajtaja előtt álltam. Bekopogtam.
   -Ki az?-kiáltott ki.
   -Skyla!-mondtam.
   -Egy pillanat!-hallottam, hogy csörög-zörög. Nem sokkal a kiáltás után ajtót nyitott.-Gyere be.
 Beléptem. A szobája fiúhoz képest teljesen rendezett volt, bár abból ítélve, hogy öv és chips-es zacskó csörgést hallottam egész d.u. pakolhatott.
   -Hű!-ennyit tudtam mondani.
   -Ennyire ne kukulj meg!-bökött vállon.
   -Nem vagy vicces!-mondtam, de.közben vigyorogtam.
   -Te is tudod, hogy az vagyok...
   -És hogy milyen szerény is!-egy darabig csendben álltunk a csukott ajtó mellett.
   -Mindjárt kezdődik a rész...-bekapcsolta a TV-t.-Foglalj helyet!-mutatott az ágyára, melyen nem volt ott a takaró.
 Leültem, s mellém heveredett.
"Üdvözlünk mindenkit a My hope sorozat 2.évad 1.részének adásán."-hangzott a TV-ből, erre rögtön odakaptuk a fejünket. -....Jó szórakozást kívánunk hozzá!
  Mukkanás nélkül néztem a sorozatot, és úgy beleéltem magam, hogy odabújtam Yellow-hoz, ő pedig átölelte a vállam. Mikor a résznek vége lett. Néma csendbe burkolózott a szoba. Percekkel később amikor rájöttem, hogy hozzábújtam Y-hoz idegesen ugrottam el tőle:
   -Csakhogy tudd ez nem jelent semmit!-kiáltottam rá. Ő nevetve emelte el a kezét rólam.
   -Csak átöltelek!-nevetett még mindig. Én pedig fülig vörösödtem.
   -Ja...jó!-majd nem bírtam tovább és csatlakoztam a röhögésbe, amiből végül órákig tartó párnacsata, és "verekedés" lett nevetéssel és hangoskodással együtt. Már csak azt hallottuk, hogy a falon át dörömbölnek.
 Yellowwa ránézett az órájára.
   -Már 22:03?
   -Akkor azt hiszem mennem kell...-álltam fel.
   -Várj!-kikísérlek, ugrott fel. Elkísért az ajtóig, ahol adott a hajamba egy puszit. (Elvörösödtem).-Jó éjt!-köszönt el.
   -Szia!-mondtam és rögtön elindultam a szobámba.
 Beértem, magamra csaptam az ajtót és levágódtam az ágyamra úgy, ruhástul. És...elaludtam.

Egy szép napon...

Átlagosan indult ez a nap is életemben. Akikkel találkoztam az iskolában kinevettek, megszóltak... Ám...a mai napon látogatóba érkezett hozzá bátyám Alonso, aki ismertté vált filmes szereplések által. Ezáltal tekintélye volt iskolámban. Ahogy lépdeltem a folyosón, megpillantottam  Alonso-t. A bátyám ma is márkás ruhákat viselt, melyet a stylist-ja adott erre a napra.
   -Mi folyik itt???-kiáltotta el magát-Miért nevettek rajta? Mi vicceset találtok?
A diákok rögtön elcsendesedtek.
   -Ha? Mi ennyire vicces??-de senki sem válaszolt.-Hagyjátok békén a húgomat, szerintem semmit nem tett, amiért így kéne viselkedni vele!!! Mindenki folytassa tovább tevékenykedését nevetés és megszólás nélkül!-majd hozzám lépett.-Minden rendben?kérdezte normál hangon.
   -I....igen...és....köszi!-mosolyogtam a bátyámra.
   -Ez csak természetes.-mosolygott vissza rám.
   -Nem megyünk inkább egy kevésbé zajos helyre? Um..mondjuk a szobámba?
   -Menjünk! De...nem órád lesz?
   -Nem baj... kihagyom.
   -Okééé...
Elindultunk  a szobámba, erre az időre abba marad a beszélgetés, de ahogy becsuktuk a szobaajtót kérdésekkel fordultunk egymáshoz:
   -Hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
   -Miért utálnak téged itt?-szólt velem egyszerre.
   Mert...-kezdünk egyszerre a mondandónkba.- Kezd te...Nem te...-egymásra nézve nevetésben törtünk ki.
Mikor szóhoz tudtunk jutni Alonso szólalt meg először:
   -Régóta nem nevettem ilyen jót. Na. Hol is tartottunk?
   -Öhm...ott hogy...azért utálnak, mert...hülyék...másról nem tudok.
   -Ahha! És ez biztos?
   -Tuti! Na akkor mit is keresel itt?
   -Szabadnapot kaptam és gondoltam veled töltöm.
   -És ezzel tulajdonképpen mire gondoltál?
   -Arra, hogy beülök az órákra.
   -Ugye nem gondolod komolyan,m
   -De. Máshova te nem mehetsz, és...nincs is jobb annál, ha tanulok egy kicsit, ha már a sulit nem tudtam még elvégezni a felvételeim miatt.
   -Aha...
   -Gondolom nem ezt vártad.
   -Nem igazán...azt hittem elviszel egy forgatásra vagy mi...de akkor...tanuljunk ..
   -Izé...sajnálom húgi, majd legközelebb.
   -Semmi baj...-kimentünk a szobámból, és szembe találkoztunk az új fiúval Yellowwa-val.-Szia.-köszöntem neki, majd elmentem mellette. Bár éreztem, hogy a tekintete követ engem nem törődtem vele.
   -Ő ki volt?-kérdezte a bátyám, mikor már nem hallhatta Yellow.
   -Egy új fiú...de nem nagy szám...
   -És miért nem....ahh...mindegy...
Csendesen sétáltunk tovább.,amíg el nem értük a termemet. Az óra még nem kezdődött el, időben értünk be.
   -Még van pár perc becsengőig.-mondtam Alo-nak, és ledobtam magam a helyemre. Alonso leült egy szabad padra, ami tulajdonképpen az enyém mellett volt.
   -Jó reggel mindenkinek!-lépett be a tanár. S ezzel megkezdődött a tanítás.Kész kínszenvedés volt végig ülni azzal a tudattal, hogy a bátyám is az osztályban van és ahelyett, hogy együtt töltenénk a napot ő beül az órámra, hogy tanulni fog...argh... Szerencsére a nap tanítási része hamar eltelt, főleg úgy hogy ma nem kellett egyedül végig szenvednem ezt.
 A tanítás után mindig kiengednek a suliból a takarodóig, tehát szabad volt az egész délután. Alonso először nem akart sehova sem menni, majd az unszolásomra végül engedett, és elmentünk a városba. Szinte mindenki, akinek leesett ki is a bátyám megállított autogramért. Tehát nehézkesen, de eljutottunk a kávézóba és annak is egy eldugott sarkába. Én rendeltem egy forrócsokit, Alonso pedig egy kávét.
   -Na mesélj! Milyen a forgatás? Most mi készül? Mára hogy hogy elengedtek?-rontottam a bátyámra a kérdéseimmel.
   -Lassan Sky, nem bírlak követni ha így hadarsz! Nos...a forgatás...soha nincs egy olyan jelenet, amit nem kell újra venni, valaki mindig elrontja. De a végeredmény mindig káprázatos lesz. Most...emlékszel a sorozatra, aminek az első évadát forgattuk csak le?
   -Igen.
   -Na annak a második évada készül most. És végül...ma olyan jelenetek forgatnak, amiben nem kell részt vennem. Tehát ma nincs semmi dolgom, csak az, hogy veled legyek.
   -Értem, és mit terveztél mára?
   - Mit t'om én! Csak azt gondoltam át, hogy veled leszek, a többi majd eldől.
   -Tehát eljöttél hozzám úgy...
   -Jut szembe! Van számodra valamim!-nyújtott át egy apró dobozt.-Gondoltam tetszeni fog.....
Én csak ültem ott és néztem a dobozkát.
   -Nyisd ki!
Félve kinyitottam...és lám:

   -Egy lovas nyaklánc??? És aranyból??? Ez...hihetetlen!!!! Köszönööööm!!!!!-ugrottam bátyám nyakába.-Mindig is ilyenre vágytam!-suttogtam.
   -Tudom!-mosolygott rám.-Tudom ezzel nem pótolhatok semmilyen különtöltött pillanatot, de amikor megláttam egyből rád gondoltam.
A délután többi részén meséltünk egymásnak, majd mikor beállt este elköszöntünk egymástól.
   -Köszönöm hogy színt hoztál szürke napjaimba.-mondtam Alonsonak.
   -Nincs mit, ha piszkálnak, csak szólj, és rendet teremtek.-ölelt át.
   -Oké!-nevettem rajta.
   -Jó volt a kikapcsolódás, de most már tényleg mennem kell! Szia!-köszönt el majd ott hagyott a suli kapunál.
 
   -A barátod?-lépett mellém valaki, mire én összerezzentem.
Ránéztem és meglepődtem, mert...Yellowwa állt mellettem.
   -N...Nem...a bátyám. Alonso.
   -Ő a My hope című sorozat főszereplője?
   -Igen. Nézed?
   -Viccelsz? Én vagyok a legnagyobb rajongó!-jelentette ki, mire én ránéztem.-Mi van?-mikor kirajzolódott a sötétben a feje...röhögésben törtem ki. Yellow értetlenül nézett rám.
   -Ohlyahn....Vihcceshh.....fehhjed...vahn...-próbáltam beszélni. S Ő újra olyan képet vágott, én pedig egyre nagyobb nevetés rohamot kaptam.
   -NEM LEHETNE CSENDESEBBEN???-kiáltott ki valaki. Én rögtön elhallgattam.
   -Elnézést, máris bemegyünk!-szólt Yellow.
   -Tényleg?-néztem rá szomorúan.
   -Igen, tényleg. Gyere!-indult el, én pedig kelletlenül követtem. Yellow bekísért a szobámig, majd elköszönt.
 A szobámban gyorsan lezuhanyoztam, és bedőltem az ágyamba. Elalvás előtt átgondoltam m történt ma... "Ma először hozzám szólt valaki, és nem azért, hogy leszóljon!"

Karakterek

 Haja vége:

Név:Skyla Blue /Skyla, Sky/

Kor:13 év

Nem:lány

Amit tudni kell róla: Amióta bátyja filmsztár lett az iskolatársai csúfolják és piszkálják. Ezen próbál nem fenn akadni, bár néha már túl idegesítőek. A tanulást nem hanyagolja, de nem teljesít kiemelkedően. Nem igazán szeret a bentlakásos iskolába járni, de nem tehet mást, a szülei kerülik, és nem is törődnek vele... Szerencsére ott van a bátyja, aki bárkinél jobban szereti, és ez neki éppen elég. Barátai nem igazán vannak, ez nem az ő hibája, de el kell fogadni, hogy nem igazán csípi senki. Ám egy nap 180°-os fordulatot vesz élete...

Testvér:Alonso

Szerelme: -

Név:Alonso/Alo/

Kor:16 év

Nem:fiú

Amit tudni kell róla: Élete jelentősen megváltozott amikor jelentkezett egy TV-s műsorba /Filmsztárrá fogok válni!/, melyet meg nyert és ezzel számos producer kereste fel szereplési lehetőséggel. 15 éves kora óta ezekből a forgatásokból él. Eleinte Skyla ellenezte, de mivel látta bátyja kibontakozó tehetségét belenyugodott az újabb magányba. 1 év alatt 2 film és 1 évad sorozat készült el szereplésével, mely sikert és hírnevet hozott az ifjú tehetségnek. Próbált minél több időt tölteni húgával, de naphosszat forgat, így elég nehéz eljutnia testvéréhez. Ha alkalomadtán mégis találkoznak minden pillanatot kihasznál..

Testvér:Skyla Blue

Szerelme: -

Név: Yellowwa/Y, Yellow/

Kor:14 év

Nem:fiú

Amit tudni kell róla: Nem rég került Skyla-val azonos iskolába, még alig ismeri osztálytársait, ezért rengetegszer lepattintják...

Testvér: -

Szerelme:-
                                          
Név:Ashlee Morgan
Kor:13 év
Nem:lány
Amit tudni kell róla:Skyla legjobb barátnője volt, mindent megosztottak egymással, amíg egy fenynegetés miatt össze nem kellett vesznie vele, pont akkor, amikor bátyja elment, és 1 évig ki sem békülhetett Sky-jal. Ám mikor ez lejár Sky nem akar vele beszélni. Ashlee elmondta Skyla-nak az igazat, de ő nem hitt neki...
Testvér: -
Szerelme: -

                                                          Folyamatosan bővül...

Bemutatkozó

Sziasztok!
Kovács Alexandra vagyok, de nyugodtan szólítsatok Szandrának, mert utálom a teljes nevem. Amit tudni kell rólam, hogy a 13. életkoromba léptem tavaly ősszel. Amivel megkezdődött az őrület az életemben. A születésnapom óta nagyon sok minden történt...komolyabban érdeklődni kezdtem egy nálam egy évvel idősebb fiú után/Noel/, aki miatt az elmúlt félévben elég sok marhaságot csináltam... De szerencsére vannak az ő osztályába járó barátnőim, akik segítenek a közelebb kerülésben kisebb-nagyobb sikerrel.
 Kiskorom óta szeretem a lovakat, sajnos hozzájuk nem sikerült közel kerülnöm, mert először a szüleim nem akarták engedni, majd amikor megengedték...visszavonták...de már megszoktam...ha valami elé szabad út nyílik azt valami mindig elcseszi... Bár a múlt nyáron sikerült teljesen véletlenül lovak között nyaralnom a Balatonon. És a lovakkal való ismeretségem során új ismerősöket szereznem. A barátnőmmel Julcsival a mai napig beszélek, és a minden jól megy idén nyáron is találkozunk!
 A családommal vannak nehézségek, ám a szüleimmel általában ki szoktam jönni, de ha tesómmal kerülünk össze...akkor kitör a veszekedés...hisz nem tudja be fogni a száját egyetlen másodpercre sem...sokszor csak az segít, ha fülemre veszem a fejhallgatóm és zenét hallgatok kizárva őt az életemből.
 A blogom saját kitalált történetemről szól, melyben a főszereplő lány egy bentlakásos iskolába jár, ahol 1 barátja van csak, és vele az elején nem is törődik. De ez változhat.
 Jó szórakozást, és izgalmakat!
 Hát én úgy gondolom ennyi elég bemutatkozni...ha valaki valamit szeretne megtudni rólam, nyugodtan írhat.
                             
                                                                                 Szandra ;)