-Mi folyik itt???-kiáltotta el magát-Miért nevettek rajta? Mi vicceset találtok?
A diákok rögtön elcsendesedtek.
-Ha? Mi ennyire vicces??-de senki sem válaszolt.-Hagyjátok békén a húgomat, szerintem semmit nem tett, amiért így kéne viselkedni vele!!! Mindenki folytassa tovább tevékenykedését nevetés és megszólás nélkül!-majd hozzám lépett.-Minden rendben?kérdezte normál hangon.
-I....igen...és....köszi!-mosolyogtam a bátyámra.
-Ez csak természetes.-mosolygott vissza rám.
-Nem megyünk inkább egy kevésbé zajos helyre? Um..mondjuk a szobámba?
-Menjünk! De...nem órád lesz?
-Nem baj... kihagyom.
-Okééé...
Elindultunk a szobámba, erre az időre abba marad a beszélgetés, de ahogy becsuktuk a szobaajtót kérdésekkel fordultunk egymáshoz:
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Miért utálnak téged itt?-szólt velem egyszerre.
Mert...-kezdünk egyszerre a mondandónkba.- Kezd te...Nem te...-egymásra nézve nevetésben törtünk ki.
Mikor szóhoz tudtunk jutni Alonso szólalt meg először:
-Régóta nem nevettem ilyen jót. Na. Hol is tartottunk?
-Öhm...ott hogy...azért utálnak, mert...hülyék...másról nem tudok.
-Ahha! És ez biztos?
-Tuti! Na akkor mit is keresel itt?
-Szabadnapot kaptam és gondoltam veled töltöm.
-És ezzel tulajdonképpen mire gondoltál?
-Arra, hogy beülök az órákra.
-Ugye nem gondolod komolyan,m
-De. Máshova te nem mehetsz, és...nincs is jobb annál, ha tanulok egy kicsit, ha már a sulit nem tudtam még elvégezni a felvételeim miatt.
-Aha...
-Gondolom nem ezt vártad.
-Nem igazán...azt hittem elviszel egy forgatásra vagy mi...de akkor...tanuljunk ..
-Izé...sajnálom húgi, majd legközelebb.
-Semmi baj...-kimentünk a szobámból, és szembe találkoztunk az új fiúval Yellowwa-val.-Szia.-köszöntem neki, majd elmentem mellette. Bár éreztem, hogy a tekintete követ engem nem törődtem vele.
-Ő ki volt?-kérdezte a bátyám, mikor már nem hallhatta Yellow.
-Egy új fiú...de nem nagy szám...
-És miért nem....ahh...mindegy...
Csendesen sétáltunk tovább.,amíg el nem értük a termemet. Az óra még nem kezdődött el, időben értünk be.
-Még van pár perc becsengőig.-mondtam Alo-nak, és ledobtam magam a helyemre. Alonso leült egy szabad padra, ami tulajdonképpen az enyém mellett volt.
-Jó reggel mindenkinek!-lépett be a tanár. S ezzel megkezdődött a tanítás.Kész kínszenvedés volt végig ülni azzal a tudattal, hogy a bátyám is az osztályban van és ahelyett, hogy együtt töltenénk a napot ő beül az órámra, hogy tanulni fog...argh... Szerencsére a nap tanítási része hamar eltelt, főleg úgy hogy ma nem kellett egyedül végig szenvednem ezt.
A tanítás után mindig kiengednek a suliból a takarodóig, tehát szabad volt az egész délután. Alonso először nem akart sehova sem menni, majd az unszolásomra végül engedett, és elmentünk a városba. Szinte mindenki, akinek leesett ki is a bátyám megállított autogramért. Tehát nehézkesen, de eljutottunk a kávézóba és annak is egy eldugott sarkába. Én rendeltem egy forrócsokit, Alonso pedig egy kávét.
-Na mesélj! Milyen a forgatás? Most mi készül? Mára hogy hogy elengedtek?-rontottam a bátyámra a kérdéseimmel.
-Lassan Sky, nem bírlak követni ha így hadarsz! Nos...a forgatás...soha nincs egy olyan jelenet, amit nem kell újra venni, valaki mindig elrontja. De a végeredmény mindig káprázatos lesz. Most...emlékszel a sorozatra, aminek az első évadát forgattuk csak le?
-Igen.
-Na annak a második évada készül most. És végül...ma olyan jelenetek forgatnak, amiben nem kell részt vennem. Tehát ma nincs semmi dolgom, csak az, hogy veled legyek.
-Értem, és mit terveztél mára?
- Mit t'om én! Csak azt gondoltam át, hogy veled leszek, a többi majd eldől.
-Tehát eljöttél hozzám úgy...
-Jut szembe! Van számodra valamim!-nyújtott át egy apró dobozt.-Gondoltam tetszeni fog.....
Én csak ültem ott és néztem a dobozkát.
-Nyisd ki!
Félve kinyitottam...és lám:
-Egy lovas nyaklánc??? És aranyból??? Ez...hihetetlen!!!! Köszönööööm!!!!!-ugrottam bátyám nyakába.-Mindig is ilyenre vágytam!-suttogtam.
-Tudom!-mosolygott rám.-Tudom ezzel nem pótolhatok semmilyen különtöltött pillanatot, de amikor megláttam egyből rád gondoltam.
A délután többi részén meséltünk egymásnak, majd mikor beállt este elköszöntünk egymástól.
-Köszönöm hogy színt hoztál szürke napjaimba.-mondtam Alonsonak.
-Nincs mit, ha piszkálnak, csak szólj, és rendet teremtek.-ölelt át.
-Oké!-nevettem rajta.
-Jó volt a kikapcsolódás, de most már tényleg mennem kell! Szia!-köszönt el majd ott hagyott a suli kapunál.
-A barátod?-lépett mellém valaki, mire én összerezzentem.
Ránéztem és meglepődtem, mert...Yellowwa állt mellettem.
-N...Nem...a bátyám. Alonso.
-Ő a My hope című sorozat főszereplője?
-Igen. Nézed?
-Viccelsz? Én vagyok a legnagyobb rajongó!-jelentette ki, mire én ránéztem.-Mi van?-mikor kirajzolódott a sötétben a feje...röhögésben törtem ki. Yellow értetlenül nézett rám.
-Ohlyahn....Vihcceshh.....fehhjed...vahn...-próbáltam beszélni. S Ő újra olyan képet vágott, én pedig egyre nagyobb nevetés rohamot kaptam.
-NEM LEHETNE CSENDESEBBEN???-kiáltott ki valaki. Én rögtön elhallgattam.
-Elnézést, máris bemegyünk!-szólt Yellow.
-Tényleg?-néztem rá szomorúan.
-Igen, tényleg. Gyere!-indult el, én pedig kelletlenül követtem. Yellow bekísért a szobámig, majd elköszönt.
A szobámban gyorsan lezuhanyoztam, és bedőltem az ágyamba. Elalvás előtt átgondoltam m történt ma... "Ma először hozzám szólt valaki, és nem azért, hogy leszóljon!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése